A naptár

Kedves egri barátomtól - mellesleg főiskolai tanár, jeles irodalomtörténész - kaptam ajándékba egy egri naptárt. Mindegyik hónapnál egy, a várossal valamiképp kapcsolatba került író, költő fényképe, rövid jellemzése. Tinódi Lantos Sebestyénnel kezdődik, a ciszter Szvorényi Józseffel végződik. A portrék aszerint követik egymást, ki melyik hónapban született. Jeles emberek, a magyar művelődéstörténet és irodalom büszkeségei joggal lehetnek Eger megbecsült személyiségei. A könyvespolcok rengetegében még nem találtam meg végleges helyét, joggal szemlél komoran Tárkányi Béla.

Bezzeg a másik falinaptár! Annak állandó a helye a konyhában, az étkezőasztal fölött. Aki a hokedlire telepszik, óhatatlanul szembesül vele, a színes rajzokkal és a gondosan megválogatott, fölkasírozott fényképekkel. Mert a naptár a családot ábrázolja. A születés- és névnapoknál a fénykép, a rajzok a hónaphoz illő illusztrációk, unokáim mesterművei.

Tudtam, hatalmas munka lesz összehozni, mégis kisírtam, kiköveteltem, hozzon a Jézuska erre az évre szóló naptárt. Lányom és vejem elátkoztak, estéket vagdaltak, ragasztgattak végig, a gyerekek meg kuncogva készítették nagyszüleik meglepetését, "jaj, csak el ne árulja valaki!, hogy ámul majd a nagymama és nagypapa".

Amikor hihetetlenül feszült percek után a karácsonyfa elé vonultunk, hogy hálát adjunk Isten kegyelmeiért, és meghallgassuk az evangélium előadásában Jézus születése történetét, még külön meglepetésben is részesültünk: a három gyerek előadta apám régi, hajdanán az Új Emberben megjelent betlehemesét. Bizony erősen és sűrűn pislogtam, de így is kihull a könny a szememből. Gyerekeknek írta, de hogy gondolt-e arra, hogy egyszer majd az unokái játsszák, mondják - nem tudom. Mindenesetre ő is ott volt velünk. Még akkor is érezni véltem szellemujja érintését, amikor iszonyú zűrzavarban megkezdődött az ajándékok szemléje.

Ilyenkor a gyerekek se látnak, se hallanak, amikor Andris és Kata titokzatos ábrázattal mellém osontak.

- Van ám még egy nagy-nagy meglepetés a nagymamának meg neked! Majd meglátjátok!

- Hol van?

- Most nem kapjátok meg. Majd holnap felviszszük.

A családi ebédre, amelynek előkészületei már két héttel korábban felhőbe borították a nagymama kedélyét, valóban titokzatos arccal toppantak be unokáim. "Szólj a nagymamának!" - utasított Andris, s amikor Öcsivel és Ágival négyesben összegyűltünk, elővarázsolták a naptárt, és egymás szavába vágva mesélték, ki mit rajzolt. "Ugye, nem számítottatok rá?" Büszkeségből és a jól végzett munka örömétől átitatott hangon magyarázták, hogy a mama és a papa is dolgozott vele, de amennyit ők fáradoztak, arra nincsen szó és nincsen fogalom.

A hónapok végén lapozunk. Innen is, onnan is mosolygó gyermekarcok tekintenek ránk. Hogy a mi gyerekeink közben felnőttek? Nekünk csak gyerekek maradtak, akiket szeretni és félteni kell.

Nézzük a naptárt, s közben arra gondolunk, csodálatos ajándékot kaptunk a Jóistentől.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu