A hivatás választása

Igent mondani a felismert jóra - lelki értelemben is - létkérdés. A megtisztult szív csöndjében észrevett helyes út melletti döntéshez bölcsesség, alázat és bátorság szükséges.

Életünk minden pillanata döntés és választás. A rossz és a jó vagy a kevésbé rossz között. Isten útját felismerni nem könnyű. A papi és szerzetesi hivatásra hívó isteni szeretet hangját sokszor elfedi bennünk a rohanás, a túlfeszítettség, a gyávaság, vagy az, hogy csak fél szívvel figyelünk az Úrra. Pedig milyen nagy ajándék és öröm azt az utat választani, amelyet az Isten értünk és nekünk személyesen ajándékoz. De időnként kevés a szeretetünk; hisz bizalmatlanok vagyunk, és kételkedünk abban, hogy a boldogságunk, az igazi szabadságunk valóban ott van-e.

Isten hívása a hivatás. Mindannyiunknak ugyanaz a legnagyobb hivatása: üdvösségre jutni, és az üdvösséghez hozzásegíteni másokat. A földi hazában élve, az égi haza távlatából szemlélve életünk kisebb-nagyobb eseményeit, feladatait.

Minden élethelyzet tele van nehézséggel, szenvedéssel. Így azoké is, akikre ma tekint az egyház: a papoké és a szerzeteseké. Az igazi nagyság próbákban érlelődik ki. Hogyan, milyen lelkülettel tekintünk a problémákra. Kibe és hogyan kapaszkodunk ilyenkor? De külső körülményeink esetleges változása nem ingathatja meg bennünk a megtapasztalt belső és örök értékek melletti kiállásunkat. Ezért a különböző hivatásban élőknek (például családosok, papok...stb.) az imádság egymást segítő erejében támogatniuk kell egymást, hogy az Úr békéje töltse el a szíveket.

"Egy igazi versenyző nagy erénye, ha a hajrában győzni tud" - hallottuk a napokban egyik olimpiai bajnokunktól. Felismerjük-e, mikor van a hajrá? Mikor, miben és miért akarunk győzni? A papi hivatásra, mint Isten ajándékára kimondani az igent: győzelem. És minden (további) nap hajrából áll és igenekből. Mert minden nap egyszeri és megismételhetetlen, és teljes szívünk döntését kívánja. Hittel, reménnyel, szeretettel, hogy Isten országát tudjuk építeni és szolgálni. Egyenként és együtt is. Újra és újra a fülünkbe csengenek a buzdító szavak: Hiszünk a szeretet és az öszszefogás erejében. Ha ezt elfogadjuk, akkor tegyünk is érte! Mindennap. Apró és nagy, jelentős döntéseinkben is. Április 21-én pedig, a hivatások vasárnapján imádkozzunk papjainkért, szerzeteseinkért. Mert senkinek nem könnyű megmaradni az egyenes úton, Isten örömteli szűk ösvényén. És azokért is fohászkodjunk, akik még nem ismerték fel az Úr által adott hivatás hívó szavát, hogy jól tudjanak válaszolni. Elkötelezett élettel. Mert boldogság csak ott van, ha tudjuk: mikor, mire mondunk nemet, és mikor, mire, kire mondunk igent.

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu