Márfi Gyula veszprémi érsek

"Kell a hit, a közösség, szeretet..."

Egzotikus vidékekről szóló filmekben gyakran látunk magányos, ormótlan, környezetbe nem illő sziklákat sivatagos tájon. Filmre sincs szükségünk ahhoz, hogy üde zöld fák közt megpillantsunk egy teljesen kiszáradt fát vagy gondosan karbantartott épületek közt egy lepusztult házat.

Ilyen környezetbe nem illő alakzatnak, a régmúlt időkből a modern világban itt felejtett tárgynak tekintett és tekint ma is minket, papokat a materialista felnőtt világ. Ez a sorsuk a szerzeteseknek és természetesen a szerzetes papoknak is.

Ha egészen őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy ez néha zavar bennünket. Társadalmi elfogadottságunk érdekében néha szívesebben hivatkozunk hobbi-szinten űzött tevékenységünkre, mint papi munkánkra. Jobban örülünk annak, hogy jártasak vagyunk a világi jogban, történelemben, néprajzban, sportban, zenében, mintsem hogy papi hivatásunkban való jártasságunknak örülnénk. Néha szívesebben beszélünk orvosi dolgokról vagy politikáról, mint a Bibliáról vagy általában hit- és erkölcstani kérdésekről. Mintha szégyellnünk kellene azt, hogy főfoglalkozású papok vagyunk, és profi módon semmi máshoz nem értünk, mint a lelkipásztori munkához.

Pedig a világnak mégis szüksége van ránk, papokra. Mert igaza volt az Úr Jézusnak, amikor azt mondta: "Nemcsak kenyérrel él az ember." (Mt 4,4)

Olvassuk el Adynak Álmom: az Isten vagy az Istenhez hanyatló árnyék című versét, hogy megértsük: "a vér és arany" önmagában, Isten nélkül nem boldogít. Ugyanez az igazság fogalmazódik meg Kosztolányi Dezső:Boldog, szomorú dalában vagy József Attila:Keresek valakit című költeményében. A magát ateistának valló Szabó Lőrinc is azt kiáltja anyagelvű barátainak: "Nem kell nekem a ti istenetek - Okos a világ, gyáva, beteg... - Én emberentúlit akarok - Óh ormok, rémek, erők, viharok!" (Szédület). Ugyanez a költő Az Árny keze című versében arról álmodik, hogy az emmauszi tanítványoknak megjelent Jézus egyszer majd neki is megjelenik, mert: "kell a hit, a közösség, szeretet. - S kezét nyújtja, mert beesteledett."

Vannak az ember életének olyan földhözragadt időszakai, amikor jól megvan Isten, vallás és egyház nélkül. De egy életet leélni, életre szóló, súlyos döntéseket meghozni, szenvedni és meghalni Isten nélkül: rendkívül nehéz.

Az Európa-hírű szívsebész, Papp Lajos, aki nyolc koszorúér-szűkület áthidalásával operált engem is, többször kijelentette: "Én ateistát még nem műtöttem!" Amikor közel a pillanat, hogy kivegyék és egy órára jégkásába tegyék az ember szívét, akkor nincs kedve humorizálni és magabiztos, istentagadó nyilatkozatokat tenni... Ilyenkor "Istenhez hanyatló árnyéknak" érezzük magunkat, kiknek őbenne van egyetlen reményünk.

Hasonló szituációkban hirtelen megnő Isten emberének szerepe is, azé az emberé, aki életének középpontjába állította az Urat, és akit maga az Úr is kiválasztott, hogy általa üzenetet küldjön és kegyelmet közvetítsen az embereknek.

A papi és a szerzetesi hivatások világnapján nagy szeretettel kérem paptestvéreimet, ne veszítsék el hitüket hivatásuk értelmét illetően, mert sem a technikai civilizáció fejlődése, sem a nyers erő kultusza, sem a pénzimádat, sem az élvezetek hajszolása nem tudja kielégíteni az emberi lélek mélyén rejlő - Istentől elültetett - vágyakat. Ezek kielégítésére csak ő képes, aki éppen minket használ fel arra, hogy megközelítse, magához ölelje, az igazi boldogság és szépség tartományaiba emelje a róla megfeledkezett embereket is.

Végezzék állhatatosan papi munkájukat, az igehirdetést, a szentségek kiszolgáltatását és a közösség vezetésének szolgálatát. S mondják el a fiataloknak is:

Amikor majd meghalljátok Isten szavát,

meg ne keményítsétek szíveteket

(Zsid 3,7-8).

Akik ugyanis a papi hivatást választják, azokra különösen is érvényes a Szentatya szava: "A világnak Krisztus kell, a világnak kellesz te is, mivel te Krisztushoz tartozol."

Szeretettel küldöm főpásztori áldásomat paptestvéreimre, a papi hivatásra kiválasztott fiatal testvéreimre és a papságot munkájában támogató kedves hívekre.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu