Krisztust jelenvalóvá tenni

Szendi József kiérdemesült veszprémi érseket köszöntjük abból az alkalomból, hogy húsz évvel ezelőtt, 1982. április 21-én szentelte püspökké a bíboros prímás az esztergomi bazilikában. Ugyanis 1982. április 5-én nevezte ki a Szentatya stephaniacumi címzetes püspökké és veszprémi apostoli kormányzóvá.

Húsz éve szentelték püspökké Szendi Józsefet

A főpásztor 1920. október 31-én született Székesfehérvárott, és papi szolgálatának évtizedeiben a székesfehérvári egyházmegyében dolgozott.

A Pázmány Péter Tudományegyetem teológiai karán szerezte meg teológiai doktorátusát. Vészterhes időben, 1944. december 24-én szentelték pappá. Zsámbékon, Pesthidegkúton és Remetekertvárosban volt káplán, majd a székesfehérvári szemináriumban prefektus. A szeminárium kényszerű bezárását követően kórházlelkész lett, és a püspöki bíróság jegyzője. Plébánosi működése Csepel-Királyerdőn, majd Pákozdon folyt. 1963-ban onnan lett a Székesfehérvári Egyházmegye kispapjait is nevelő esztergomi szeminárium lelki igazgatója és a Hittudományi Főiskola dogmatikatanára. Teológiai felfogására jellemző annak hangsúlyozása, hogy a keresztény hívő nem tanításnak, elveknek követője, hanem Jézus Krisztusnak, az Istenembernek követésére kötelezi el magát. Hívő életével pedig ugyancsak Krisztus személyét kell jelenvalóvá tennie. Ezt a perszonalista szemléletet erősítette meg többszöri franciaországi tanulmányútja is.

1983. december 3-án történt megyéspüspöki kinevezésével ő lett az egyházmegye századik püspöke. Az egyházmegyei határok rendezését követően a veszprémi püspökség érsekség rangjára emelkedett, a főegyházmegye első érseke is Szendi József lett 1993. június 2-án.

1997-ben történt nyugdíjba vonulásával befejeződő nagy ívű főpásztori tevékenységéből sok mindent lehetne és kellene itt felidézni, hiszen neki adatott az a feladat, hogy a diktatúra évtizedei után ismét felépítse az egyházmegye szabad lelkipásztori, intézményi működését. Most mégiscsak abból a felszólalásából idézünk, mely 1988. március 14-én hangzott el a Parlamentben, amikor a diktatúra immár bukás felé közeledő korszakában elsőnek emelt szót Grósz Károly miniszterelnök jelenlétében az egyház szabadsága érdekében.

"Szeretném hangsúlyozni, hogy az egyház nem kiváltságokat kér, hanem olyan emberi jogok törvényerőre emelését, amelyek biztosítják biztonságát és békéjét ahhoz, hogy minden akadálytól mentesen hatékony partnere lehessen az állami szerveknek hazánk, magyar népünk felemelkedésének és gyarapodásának szolgálatában.... Ha manapság a peresztrojka idején annyian részesülnek rehabilitációban, miért ne lehetne rehabilitálni az 1950-ben megszüntetett magyar szerzetesrendeket? ...Szabadjon kérni, hogy az egyház szabad kezet kapjon az ifjúsággal való foglalkozásra. Kérjük, hogy minden beiratkozási procedúra nélkül hitoktathassunk, és ahhoz tetszés szerint használhassunk szemléltetőeszközöket... Kérjük, hogy senkit se érjen hátrányos megkülönböztetés azért, mert gyermekét hittanra járatja... Tessék megengedni, hogy szabadon járhassunk be a kórházakba, szociális otthonokba, nevelőintézetekbe, fegyházakba, hogy elősegítsük az emberek megbékélését Istennel és egymással."

Szendi József érsek szavai nemcsak életművének emlékezetes tettét idézik, de közelmúltunk történetét is. Még 1988-ban is bátorság kellett e szavak elmondásához. Lehetséges, hogy vannak, akik már nem emlékeznek erre?

R.P.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu