|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
A tudós imája Valamikor annyira lenyűgöztek a szavak, amiket hozzánk intéztél, és lényünket annyira betöltötte a vágy, hogy Rólad, mindnyájunk Alkotójáról minél többet tudhassunk meg, hogy nem éreztünk kíváncsiságot beletekinteni a Mindenség szerkezetébe. Te tudtunkra adtad az élet célját, és megmutattad az oda vezető utakat; miféle tudás lehet az - gondoltuk - mely ennél többet jelenthetne. Mégis, amikor nem tudtunk ellenállni a kísértésnek, hogy aranyat csináljunk, igyekeztünk kifürkészni a látható és láthatatlan világ rendező szabályait, feltárni a démonok rejtett erőit, csapongó fantáziánkkal hoztuk kapcsolatba egymással az anyagok tulajdonságait, a természeti jelenségeket, fák, füvek jelentését, az égiek üzeneteit... Azután - a mi fogalmaink szerint - hosszú idő elteltével felismertük, hogy a dolgokat, jelenségeket, melyek bennünket körülvesznek, egyetlen nagy rendező elv kapcsolja össze, amit mi az okság elvének neveztünk el. Mindennek van oka, mely magyarázatul szolgál az azt követő jelenségnek, választ adva arra a kérdésre hogy: miért. Bár úgy indultunk el vizsgálódásaink útján, hogy csak a magunk erejére fogunk támaszkodni, most mégis Hozzád fordulunk, a természet két jelenségének megismerése bátorított fel, hogy segítségedet kérjük. Mindkettő a mindenben megmutatkozó általános törvény alól jelent kivételt: Miért van az, hogy minden anyag sűrűsége (fajsúlya) növekszik a hőmérséklet csökkenésével, kivéve a vizét? És miért dolgozik a titokzatos hajszálcsövesség (kapillaritás) a mindenre ható gravitáció ellenére? Nehéz lett volna az általános törvényeket úgy megváltoztatni, hogy azért a folyók télen ne alulról kezdjenek befagyni, és hogy a növények ne csak arra a rövid időre kapjanak nedvességet, amíg az eső esik, mert tőlük elvonja a vizet a gravitáció? Könnyebb volt az általános törvények alól ezt a két kivételt tenni? Biztos elvezetsz majd oda, ahol megláthatunk Téged, és feltárod előttünk a Mindenség titkait; lehet, hogy ott már nem érvényesek azok a törvények, még az okság elve sem, amiket mi fogalmaztunk meg és örökérvényűeknek tartottunk. Adj, Uram, erőt, hogy oda eljuthassunk! (Részletek a szerző rövidesen megjelenő, Alkonyat című művéből.) Megyesy Jenő
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:ujember@drotposta.hu
|