S.O.S. a szabad világ felé

Varga László országgyűlési képviselő 1956-ról

Száztizenegy tanú kihallgatását követően az ENSZ különbizottsága 1957. június 7-én egyhangúlag elfogadta azt a jelentést, amely a Szovjetunió magyarországi fegyveres beavatkozásáról szólt. Az 1956-os eseményeket részletesen tárgyaló jelentésből azt is megtudhatjuk, hogy Nagy Imre, a minisztertanács elnöke november 1-jén az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez fordult, kérve a nagyhatalmak segítségét a magyar semlegesség oltalmára. (74. pont a jelentésben)

Nagy Imre távirata azt a minisztertanács által egyhangúlag jóváhagyott döntést is tartalmazta, mely szerint Magyarország azonnali hatállyal kilép a Varsói Szerződésből, valamint a kérelmet a magyar ügy napirendre vételére az ENSZ biztonsági tanácsában - tudtuk meg Varga László országgyűlési képviselőtől, aki 1956-ban Amerikában a Szabad Európa Sajtóosztályán dolgozott. Még 1947-ben el kellett menekülnie Magyarországról, amikor ügyvédi munkája kapcsán a "demokratikus titkosszolgálat" rágalmazása címén eljárást indítottak ellene.

"A magyar ügyből akta lett"

Varga László a több évtizedes távollét után 1992 januárjában - miután felszámolta New York-i ügyvédi irodáját - véglegesen hazatelepült. A Magyar Országgyűlés legidősebb tagjával arról beszélgettünk, hogy 1956-ban milyen hírek jutottak el a tengeren túlra a magyar forradalomról.

- A Petőfi Körben egyre szabadabban elhangzó véleményekből már sejteni véltem a változások szelét, de szinte beleszédültem, amikor 1956. október 23-án a Szabad Európa Sajtóosztályán a diákok meneteléséről és a Bem-szobornál történő eseményekről értesültem. Nem gondoltam ilyen nagyarányú megmozdulásra, és úgy tűnik, a Kommunista Párt politikai bizottsága sem, hiszen a jegyzőkönyvek szerint az akkori belügyminiszter aznap délután engedélyezte a diákok felvonulását. Szerintem még a Bem-szoborhoz kivonuló fiatalok sem számítottak arra, hogy estére kitör a forradalom. Ez a váratlanság hozzátartozik a forradalom misztikájához.

Honnan kaptak híreket a további eseményekről?

- A New York-i sajtóosztályon a forradalom minden mozzanatát lelkes figyelemmel kísértem. Jöttek a telexek, hallgattuk a Münchenből jövő rádióadásokat. Megrendülten olvastuk, hallgattuk a híreket.

A nagypolitika hivatalos útjain is akadálytalanul áramlott az információ?

- Miközben a magyar események zajlottak, a nagyhatalmak egyre késlekedtek a reagálással. Csak október 28-ára hívták össze az ENSZ biztonsági tanácsát, melynek ülésén a sajtó részéről magam is jelen voltam. Az ülés elején a magyar delegáció vezetője benyújtott egy iratot, melyben úgymond a magyar miniszterelnök arról számol be, hogy Magyarország szuverenitását nem sértette meg senki, a magyar nép független, a Szovjetunióval baráti viszonyban áll, és ezért kéri a magyar ügy levételét a napirendről. A nyugati küldöttek ugyan megdöbbenésüket fejezték ki a váratlan bejelentés hallatán, de Szobolev, a szovjet delegáció vezetője erőteljesen hangoztatta, hogy a magyar küldöttek szavait nem lehet figyelmen kívül hagyni. Órákig tartó vita kezdődött, s végül elnapolták az ügyet. A nyugatiak nagy hibát követtek el azzal, hogy nem hívták fel azonnal Nagy Imrét, a Minisztertanács elnökét, akinek neve nem is szerepelt az iraton, amelyet Horváth István kommunista külügyminiszter íratott.

Történelmietlen a felvetés, de mégis milyen következménye lehetett volna a biztonsági tanács határozatának?

- Ha egy független gondolkodású magyar küldött (lehetett volna a Bécsben tartózkodó Kéthly Anna is) eléri, hogy a biztonsági tanács tárgyalja az ügyet, akkor az határozatot is hozott volna, ami lelassítja az eseményeket. Ma már köztudott, hogy ha abban az időben az ENSZ biztonsági tanácsa hoz egy határozatot, és küld egy ad hoc bizottságot Budapestre, akkor november 4-én a Szovjetunió biztosan nem avatkozhat be. Az Egyesült Nemzetek Szervezete hallatlan mulasztást követett el. Ráadásul kezükben volt Nagy Imre november elsejei távirata, melyben közölte, hogy felmondta a Varsói Szerződést, a nagyhatalmaktól védelmet kért, kimondták Magyarország semlegességét, és kérte a magyar ügy napirendre vételét. Ekkor azonban már számomra is világossá vált, hogy a magyar ügyből akta lett. Az ENSZ főtitkárságán nem értették meg e távirat szellemét, azt a drámai S.O.S.-t, amit a magyar minisztertanács elnöke küldött a Nyugat felé.

Nagy Imrétől még november 2-án is érkezett egy távirat, amelyben felhívta az ENSZ figyelmét a szovjet csapatok bevonulására, sőt - amit kevesen tudnak -november 3-án is küldött egyet, melyben Szobolev szovjet delegátus rágalmaira válaszolva közölte, hogy nem egyéni kezdeményezésből írja kéréseit, hanem a magyar kormánnyal egyetértésben. Ez a távirat volt Nagy Imre utolsó megnyilatkozása a szabad világ felé a magyar nép ügyében.

Összegezve tehát, az ENSZ óriási mulasztást követett el, mert tétlen volt akkor, amikor egy ország megtámadta a másikat. Örök példa ez a tétlenség bűnére.

A forradalomban és azt követően sokan áldozták életüket, szabadságukat a magyar ügyért. Mi az ő örökségük, melyet ma is kötelességünk tovább adni?

- Az ő örökségük a függetlenség, a szabadság lényegében már a miénk. De ezekért az értékekért naponta meg kell küzdenünk. Jó lenne, ha e küzdelem révén megtisztulna közéletünk is. Például, ha csak olyan emberek lehetnének országgyűlési képviselők, akik bizonyították hazaszeretetüket és honfitársaik iránti emberségüket.

Körössy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu