Színtiszta képek

Radics István munkái

Salgótarjánban a József Attila Művelődési Ház klubjában nyílt meg a Nógrád megyei festőművész munkáinak kamarakiállítása október 1-jén.

Marasztaló képvilág: olajképek, akvarellek, rajzok és tűzzománc mestermunkák közt a nézelődő ha lát, észreveszi a vonalak rendjét, a színek tisztaságát, a komponálás gondosságát, amely manapság legtöbbször eltűnik az ilyen-olyan képrengetegben, ahol a fától nem látni az erdőt.

A művészet a festészetben is építhet (hagyatkozhat!) a hagyományra, amelyről az író, T. S. Eliot (XX. századi angol) megjegyzi: "A hagyomány nem egyszerű átöröklés; ha művész igényli, bizony kemény munkával kell magáévá tennie. A tradíció legelső helyen történelmi érzéket jelent", amelynek következménye, hogy az alkotó "világosan lássa helyét az időben." Radics István művészete hűséges a történelemhez, így láthatja tiszta szemmel-érzékkel a tradíció eleven sugárzását, s hogy az izmusok csak erősítő elemei a hitelesnek.

A hitelesség az egyszerűség, az említett tisztaság. Radics olajképein a hely varázslatában, a hangulati transzpozícióban azonnal érzékelhető a szeretet lírai gyöngédsége, amely el nem szakad embertől, tájtól, ennélfogva egyetlen őszi kert is lehet általános üzenetű. A rajzok az ember pillanatképei, a szépség örök rögzítései, ahogyan Keats vázáján. Akvarellek "színszálai" az eszköztelenség magas követelményével a hangulatit már-már filozófiává fogalmazzák, ahogyan a pásztoréletről (táncról) szóló zománcképe a népművészet vonzásában a kompozíció fegyelmét, a harmóniák gazdagságát tanúsítja.

Szakrális témája a bibliai okos és balga szüzek (külföldön is sikert aratott) zománctáblái; zöld és mélyvörös tónusban absztrakt megjelenítései a kifogyó vagy folyton meglévő lámpaolajnak: a fénynek, árnynak, amely "elvezet dzsungel törvényekből" a tisztás csönd-ragyogásáig, vagy lefelé húz a gyanúsan foszforeszkáló alvilágba. (Valamelyik modern kis templomnak méltó képei lehetnének e táblák!)

Radics művészetfelfogása közel áll az 1985-ben elhunyt Brusch Péteréhez. (Szuverén szellem.) Lírai színvétele az újjászülető piktúra egyik "kiáltványa" s az anatómiáé a tollrajzai, mert ezek nélkül ma sincs sallangtalanul őszinte képzőművészet.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu