Margit, műtét után

Tulajdonképpen Margit nénit illenék írnom: túljár hetvenedik évén, nekem azonban Margit marad, az a tizenéves, csinos lány, akit megismertem, s akivel lassacskán kopunk, kicsit bizonytalanabbul lépegetve, unokáinkkal büszkélkedve. Sohasem hittem volna, hogy komolyan beteg, bár sokat panaszkodott rosszulléteire. Valahányszor végignéztem a konyhakertjén, a rendezett ágyásokon, elhessentettem az aggodalmakat: nem, Margit nem lehet beteg.

Aztán kivizsgálták, a zárójelentést megmutatta a feleségemnek. Elég volt egyetlen pillantás, éreztem, valami baj van. Judit ugyan soha nem beszél a betegeiről, mégis szégyellném, ha ennyi év után nem tudnék az arcáról olvasni.

Margitot megműtötték a szívével. Szerencséjére Papp professzor végezte a beavatkozást, hamarosan lábadozni kezdett, szanatóriumban pihent, aztán hazaengedték. Gyenge még, mondták az unokái, de már a régi elánnal tesz-vesz, irányítja a tatát. Az asszonyok javuló egészségi állapotának jele, hogy magukhoz ragadják a kormányrudat.

A piacon találkoztunk. Szatyrában két csodálatos barack, azzal köszöntötték. Beszélgetni kezdtünk, a zöldségek megvárnak, Ági lányom nagy csevegő, hamarosan minden apróságra fény derült.

És képzeld! Leküldtem a gyereket a patikába a receptekkel.

Ugyan mi ebben a rendkívüli? A lábadozónak elhozzák a javasolt gyógyszereket.

Visszajött, hogy nem úgy van az, mama! Adjon pénzt!

Elfelejtettél pénzt adni? - Hiába, feledékenyebbek vagyunk, mint tíz éve.

Huszonnégyezer forintba kerültek a gyógyszerek. Érted? Huszonnégyezerbe!

Elakadt a lélegzetem. Mennyi lehet a nyugdíja? Hamarosan ezt is megtudtam: hatezerrel több, mint a patikaszámla.

Most megyek a tanácsba - nekik a polgármesteri hivatal már csak tanács marad -, megkérem, próbáljanak segíteni.

Mekkora önlegyőzés kell ehhez is. Margit, a "margitok", amint segítséget kérnek, nehezen, akadozva, kicsit szégyenkezve. De nekik kell szégyenkezniük?...

Elveszünk.

Margit azonban inkább körüljárja a piacot. Hátha akad olcsóbb paradicsom, paprika. "Tata dinnyét kíván, holnap majd lejön, együtt hazaviszszük." Látni vélem a két öreget, amint a dinnyét cipelik a meredeken. És a gyógyszereket. Az életkönnyítő patikaszereket.

Hallgatunk Ágival hazafelé. Suttyomban egy-egy pillantást vetünk a teli szatyrokra. A szép paradicsomot kerestük, nem az olcsót. A krumpli árát sem kérdeztem, mielőtt tasakomba öntötték. A szegfűszeget meg elfelejtettük. Jó ég! Milyen lesz az almaleves íze szegfűszeg nélkül?

Margit közben fölfelé araszol a polgármesteri hivatal felé. Ma talán fogadják. Látni vélem az íróasztal előtt. Talán leültetik, s ő akadozva elmondja jövetele célját. "Behűtöttem a kólát" - mondja Ági.

Margit az asztalnál. Segélyt kér, hogy kiválthassa a gyógyszereit.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu