Egészséges táplálkozás

A "takarékos" gén áldás volt és átokká vált?

Amikor az emberiség még főleg gyűjtögetésből, halászatból s vadászatból élt úgy tizenkét-tizenötezer évvel ezelőtt, még nem volt baj a táplálkozással. Az ember egész nap mozgott, s szinte sohasem evett túl sokat, de nem is éhezett. Az éhezések és agyonzabálások kora úgy körülbelül 10 000 éve köszöntött be, amikor az emberiség áttért a földművelésre. Ma már mindenkinek tudatosan kellene táplálkoznia ahhoz, hogy egészséges maradjon. A legnagyobb probléma a szénhidrátokkal van, ezek a cukrok és a keményítő. Ha kevés, nincs erőnk, ha sok, elhízunk, mert a máj zsírrá alakítja a szénhidrátot. S ha tartósan többet eszünk belőle, mint amennyi szükséges, s nem mozgunk eleget, s hajlamunk van rá, cukorbetegek leszünk. Ez a második típusú vagy "időskori" cukorbetegség. Magyarországon félmillió ilyen beteg van, de valószínűleg még egy millióval több van, csak még nem tudnak róla. Két ellentétes jelenségre figyeltek fel a kutatók. Több természeti népnél, például a Pima indiánoknál, ausztráliai bennszülötteknél stb., akiknél jóformán ismeretlen volt a cukorbetegség, a II. világháború óta a lakosság 40-50 százaléka cukorbeteg lett. A "fehér ember" által hozott "relatív" jólét, az úgynevezett Coca-gyarmatosítás eredményeként. A fizikai aktivitásuk csökkent, sokat esznek, s főleg szénhidrátokat, gyakori az elhízás, megjelentek a stressz-állapotok, mindezek kombinációja eredményezte a betegség "megvalósulását"! Ugyanakkor megfigyelték, hogy Angliában, ha a cukorbetegség mértékét 1905-ben 1,8-nek vesszük, 1914-ben már 1,0 (jobban éltek az emberek), 1919-re egyről 0,7-re esett vissza az I. világháború szegénysége (jegyrendszer) miatt. 1940-ben ez az érték már 1,1 volt, mivel újra jól éltek, s a II. világháború (jegyrendszer) végére 0,6-re esett vissza a cukorbetegség! Azóta már 1,6 az érték! Hogyan magyarázzuk mindezt? Az utolsó tízezer évben, amikor a lakoma-éhezés ciklusok váltogatták egymást, azok az embertípusok maradtak élve, akik ehhez alkalmazkodni tudtak. Az anyagcseréjük úgy működött, hogy a jólét idején feltöltötték a zsírraktáraikat, vagyis könnyen meghíztak. Az éhezések idején pedig lefogytak és életben maradtak, a többiek pedig éhen haltak. Vagyis a szervezet hajlamos lett a "spájzolásra", a takarékosságra, a tartalékolásra. E mögött nyilvánvalóan genetikai hatás áll, s ezt nevezték el "takarékos", úgynevezett, "thrifty" génnek, s ez az inzulinon keresztül fejti ki a hatását. Így tudott az emberiség megmaradni, sőt fejlődni az éhezési ciklusok által. Most itt állunk a civilizáció teremtette bőségben, s cukorbetegek leszünk, elhízunk stb. Mit tehetünk? Meg kell tanulnunk élni a bőség keretein belül is! Bármennyire hihetetlen sokak számára, közvetlen cukorfogyasztásra nincs szüksége az emberi szervezetnek. A cukorgyártás csak 200 éves! Egy német vegyész a napóleoni háborúk idején fedezte fel, hogy a marharépából ki lehet nyerni a cukrot. Ekkor még csak 8 százalék volt benne, mára ebből nemesítették ki a cukorrépát, 20 százalékos cukortartalommal. A tudósok kidolgoztak 12 pontot az egészséges táplálkozás megtanítására. Az egyik pont így szól: NE SZOKTASD GYERMEKEDET AZ ÉDES ÍZ SZERETETÉRE! (Persze azért szeretni fogja ezt az ízt, de erről majd legközelebb írunk. (Talán úgy kellene fogalmaznunk, hogy ne szoktassuk hozzá az édességhez! Ne legyen napi, de még heti program sem a cukor-, a csokoládéevés. Karácsonykor, születésnapon stb. bátran megehetünk egy-két szelet süteményt, csokoládét stb. Sajnos ma már szinte mindenben cukor van, kávé, kakaó, tea, üdítők, saláták, paradicsomlé stb. Amikor az iskolában feleltettem, a gyerekek igen szerették az úgynevezett furfangos kérdéseket. Az egyik így hangzott: "Egy hete már egy csepp cukrot sem ettél (ételben sem), mégis a szervezeted energiafelszabadítása/termelése, ahogyan az normális, elsősorban 50-60 százalékban cukorból történik, hogyan lehetséges ez? Ez azért lehetséges, mert kenyeret, tésztát, rizst, krumplit stb. ettek, s ezek jórészt keményítőből állnak. A keményítő pedig szőlőcukorlánc! Az emésztés során ez a lánc, cukormolekulákra bomlik, s ezeket a vér a sejtekbe szállítja, s itt a belélegzett oxigénnel elég, s az ekkor felszabaduló energiából élünk és mozgunk. Ezért nincs szükség cukorfogyasztásra! Ha már mindenáron édességet akarunk, inkább mézzel édesítsünk, abban főleg gyümölcscukor, fruktóz van, ez kevésbé emeli a vércukorszintet.

(folytatjuk)

F.Zs.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu