Megadja, mert kértétek

Évközi 29. vasárnap (Lk 18, 1-8)

Az igazságtalan bíróról szóló példabeszéd jól mutatja, hogy Jézus mennyire színesen és meggyőzően tudott tanítani. Amikor ezzel a hasonlattal szemlélteti Isten és az őt kérő bajba jutott ember viszonyát, eléggé meghökkent bennünket az alkalmazott kép: a bíró attól fél, hogy a kérelmező özvegyasszony netán nekimegy és felpofozza, ezért teljesíti kérését - ugyanígy Isten is meghallgatja imánkat, megadja, amit tőle kérünk. Jézus természetesen nem azt akarja ezzel mondani, hogy Isten csak saját nyugalma érdekében enged kérésünknek, még kevésbé azt, hogy tart tőlünk. Két másik dolog az, amit a hasonlat segítségével megérthetünk Jézus tanításából: 1. ha Isten nem teljesíti azonnal kérésünket, az nem azt jelenti, hogy nem tartja jogosnak vagy helyénvalónak, amit kérünk; 2. a kitartó imát Isten mindig meghallgatja, a bizalommal teli kérést mindig teljesíti (ha nem is azonnal).

Mindezt nagyon jó tudnunk, amikor szeretnénk valamit, és buzgón kérjük Istent, hogy valósítsa meg, adja azt meg nekünk. Ha kérünk valamit Istentől, és kérésünk nem teljesül, mindenekelőtt arra gondolunk, hogy nem jó, nem helyénvaló az, amit kérünk, ezért nem talál meghallgatásra imánk. A példabeszédben azonban semmi nem utal arra, hogy az özvegyaszszony kérése jogtalan lenne: a bíró nem azért nem szolgáltat igazságot az asszonynak, mert nem tartja kérését megalapozottnak. Látja, tudja jól, hogy jogos az, amit az aszszony kér, s azt is tudja, hogy egyedül nem képes elérni helyzetének orvoslását. Meglehet tehát, hogy kéréseink zömét Isten is jogosnak és helyénvalónak tartja. Ahogy a szülő is jogosnak tartja és komolyan is veszi gyerekének (legtöbb) kérését: ha éhes, ha fázik, ha sír, ha mondja, hogy szüksége lenne valamire stb.

Jó ezt tudnunk, mert csak így tudunk igazán bizalommal lenni Isten iránt, csak így tudjuk igazi bizalommal várni, kérni Istentől kéréseink teljesítését. Ha az asszony nem volna meggyőződve az igazáról, bizonyára nem tudna olyan kitartóan kilincselni a bírónál. Ne általánosítsunk tehát. Meg nem hallgatott kéréseinkre ne mondjuk ki mindig azt: nem volt jó, amit kértünk, hiszen Isten nem hallgatta meg kérésünket.

Előfordulhat természetesen az is, hogy olyat kérünk, ami nem jó, ami nem volna hasznunkra, de ez jó esetben csak kivétel. Kéréseink nem teljesedésének általában nem ez az oka. Akkor hát mi?

A példabeszéddel Jézus nem erre a kérdésre felel. Azt mondja inkább: Aki kitartóan és bizalommal kér valamit Istentől, az meg is kapja azt. Gondoljunk csak az evangélium számos más helyére: "Aki kér, kap..." (Mt 7,8 pLk 11,10); "Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek" (Jn 16,23) stb. Jézus állandóan visszatérő gondolata az, hogy Isten teljesíti a benne bízók kéréseit. És nem azt mondja, hogy valamit mindig kap a kérő: "...ha tojást kér, talán skorpiót ad neki?" (Lk 11,12) - Jézus szavai alapján sokkal inkább az az érzésünk, hogy szerinte Isten mindig megadja nekünk azt - éppen azt -, amit kérünk.

Eddig a példabeszéd: Isten tudja, hogy amit kértek, arra valóban szükségetek van, és hogy egyedül, őnélküle nem boldogultok. Ha eléggé bíztok Istenben, és kitartóan kéritek őt, meghallgatja imátokat, teljesíti kéréseiteket.

S amivel (látszólag) nem foglalkozik a példabeszéd: a mi állandó, visszatérő tapasztalatunk, hogy imádkozunk valamiért, és nem valósul meg, kérünk Istentől valamit, és nem látjuk a beteljesedését. Erre a problémára csak látszólag nincs válasz Jézus szavaiban, valójában ez a fő kérdés, és erre a kérdésre adja meg a választ a példabeszéd: A ti dolgotok a bizalom Isten iránt, Atyátok iránt, aki mindig, mindenben gondotokat viseli (vö. Mt 6,25-34). Ő mindent megad nektek, amire szükségetek van. Azt is, amit ti kértek - akkor és úgy, ahogyan és amikor szükségetek van rá - és a világnak. Miért adja meg nektek? Mert kértétek, ti, az ő gyermekei, gyermeki bizalommal.

Bizony, nem árt, ha odafigyelünk, s akkor észreveszszük, hogy sokkal több minden megvalósul kéréseinkből, mint gondolnánk. S azért valósul meg, mert mi kértük!

S mi van azzal, ami nem úgy és nem akkor valósul meg, amikor és ahogyan mi szeretnénk? Bízzunk Istenben, ő jobban tudja nálunk, hogy mikor mire van szükségünk, nekünk és a világnak.

Ha pedig egyszer rájövünk, hogy Isten valamely kérésünket sohasem teljesítette, akkor már azt is látni fogjuk, hogy miért nem, és hálásak leszünk érte...

Isten komolyan vesz minket, komolyabban, mint hinnénk. Azt mondta, kész társaivá fogadni bennünket, és ezt komolyan is gondolja. Kéréseink nyomán, kéréseink szerint kész alakítani, formálni a születőben levő új világot, Isten országát.

Ember, látod-e méltóságodat, felelősségedet, és Istened bizalmát?

Tarjányi Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu