Uj Ember

2001.10.21
LVII. évf. 42. (2777.)

Megjelent
az Új Ember Magazin
legújabb száma!

Főoldal
Címlap
Közelebb egymáshoz
Újra átjárható a Mária Valéria híd
Magyar számadás - Rómában
Megnyílt a vatikáni magyar kiállítás - Mádl Ferencet fogadta a pápa
Határ és híd
A Vatikán a válaszcsapás után
Lelkiség
Megadja, mert kértétek
Évközi 29. vasárnap (Lk 18, 1-8)
"Egy Hadnagy alatt hadakoztunk..."
Élet és liturgia
Szentáldozás régen és ma (2.)
A hét liturgiája c év
Katolikus szemmel
Arccal
Az ortodox törésvonal
Margit, műtét után
Lelki ismeret
Isten méhecskéi
Almáriom
Lapszél
Fanyar narancs
Élő egyház
Győzött a király
Újudvari emlék
A Prohászka emléktemplom megújulásáról
Emlékezés Prohászka Ottokárra
Magyar jövőképek a jövő Európájában
Rajeczky Benjamin énekverseny
Felhívás
Magyar mozgássérültek zaklatása Kolozsváron
Élő egyház
Megjelent az új Római Martirológium
Sodano bíboros államtitkár Szlovéniában
Paphiány Németországban
Hitler vallása
Iszlám-keresztény kapcsolatok
Fórum
S.O.S. a szabad világ felé
Varga László országgyűlési képviselő 1956-ról
Szentmise, szokatlan időben
Fórum
Ne csak fizesse, hallgassa is az egyházi adót!
A zsoltárfordításról 2. rész
"És lészen, mint a fa, mely folyóvíz mellé plántáltatott, megadja gyümölcsét a maga idejében."
A püspöki szinódus a társadalmi igazságosságról
Puszi jobbról, puszi balról
Elhunyt Simonyi Károly akadémikus
(1916 - 2001)
Márton Dénes atya elment
Lapszemle
Evangélikus Élet
Veszprémi Főegyházmegye
Szüret
Mindszenty és Apor szentelték
Az ódon templom megfiatalodott
Templomfosztogatás Nemeshanyban
Ifjúság
A tisztelet bocsánatos bűn?
Egészséges táplálkozás
A "takarékos" gén áldás volt és átokká vált?
Különleges tanév
Felújított katolikus iskola Celldömölkön
Rejtvény
Tíz év alattiaknak
Kultúra
Színtiszta képek
Radics István munkái
Cipők, ha elindulnak
- 45 éve tört ki az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc -
Egy szájharmonika története
A tékozló fiú hazatér
Fórum
A bizalom zarándokútján
Csillárok készítője
Az önérzetről
Egy mozgássérült szemével
A tudós imája
Szent Orsolya ünnepe
Az Olvasó írja
A Shakespeare-szoborról

KÖNYVESPOLCRA
Mozaik
Hídavatás
(ezerötszáz gyors)
Szelídgesztenye
Nem rokona a vadgesztenyének
Templombúcsú a Regnum Marianumban

 

Lelki ismeret

Isten méhecskéi

Tempfli József nagyváradi püspök idézte a példázatot egy igen emlékezetes szentbeszédében a kaptárról, melybe a méhek szorgosan hordozzák a mézet, s mindaddig, míg a kaptár megmarad, nagy baj nem érheti a méhek nemzetségét, hiszen jövőjük biztosítva van. "Nekünk magyaroknak ilyen kaptár a templom, az Isten háza, s a parlament, az ország háza" - folytatta a püspök úr a gondolatot a kiskunlacházi református templomban, ahol Tőkés László és Hegedűs Loránt református püspökkel és Takaró András lelkésszel együtt hirdette az Igét keresztényi (keresztyéni) egyetértésben. Négy katolikus embert tüntetett ki a Hűség díjával a Nemzeti Társas Kör - Nemeskürty Istvánt, Koltay Gábort, Szervátiusz Tibort és engem. Ez az ökumenikus istentisztelet számomra azért marad életem végéig emlékezetes, mert nem nagyon hiszek egyébként abban a játékban, mely a legkomolyabb embereket is néha orruknál fogva vezeti a Hiúság Vásárában: egymás kitüntetgetésében, s különösen nem hiszek az egészben, amióta látom és tudom, micsoda politikai alkuk és csoportérdekek irányítják minden korban a kiválasztottak kiválasztását. Most azonban megéreztem valamit nemcsak a független, pártatlan és távoli utókor megelőlegezett szeretetéből, hanem a felelősségből is, mely e jelképes díjjal együtt jár - Isten méhecskéi iránt, akik oly szorgosan gyűjtik a két nagy kaptárban a mézet, s reménykednek, hogy nemcsak Isten háza nyújt nekik biztos jövőt, hanem egyszer már az ország háza is, ahol bölcs, bátor, áldozatkész, felelősségteljes, megvesztegethetetlen államférfiak intéznék a magyarság ügyeit.

Vajon méltó vagyok, méltó leszek-e erre a bizalomra? Magamba nézek, s restellem magam: micsoda nagy jóindulat kell, hogy az én kicsiny, befejezetlen munkáimra ráüssék az életmű pecsétjét! Vajon ad-e Isten még elég időt, hogy mindazt véghezvigyem, amit szeretnék tenni szóval és cselekedettel, hogy valóban méltó legyek a két nagy Kaptár reménykedő méhecskéinek bizalmára?

S vajon megérem-e, amit legjobban szeretnék, hogy e kicsiny haza minden lakója szorgosan, gyűlölség nélkül ünnepeljen együtt ama két nagy Kaptárban, ugyanazt az Istent imádva és ugyanazt a Törvényt tisztelve és szolgálva?

Ezt a Hűség-díjat hát köszönöm Istennek, köszönöm mindazoknak, akik adományozták, s most köszönöm Neked, kedves, hűséges Olvasóm, akinek láthatatlan arca és érinthetetlen keze segít minden munkámban, hogy igazat és jót írhassak cserébe, amíg csak élek.

Szentmihályi Szabó Péter

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu