A Nyolc Boldogság zarándokútján

Kaposvárról Kaposszentbenedekig - imával, dallal, gitárral

Boldogok azok, akiknek sáros lesz a cipőjük - jegyezte meg mosolyogva a kaposvári székesegyházban Rumszauer Miklós atya. A püspöki titkár áldásával kezdődött Kisboldogasszony ünnepén az a zarándoklat, amelyen csaknem kétszázan vettek részt, s amelynek témája ezúttal a Nyolc Boldogság volt. A Szent Imre-templom házasközösségei tavaly hagyományteremtő szándékkal hirdették meg a családokért felajánlott zarándoklatot - akkor húsz állomással, a húsz évszázadot szimbolizálva.

A szemerkélő eső sem tántorította el a népes hadat - köztük néhány hónapos csecsemőt és hetvenen túli felnőttet -, hogy nekivágjon a 10 kilométeres távnak, amelynek utolsó állomása Kaposszentbenedek volt. Ahogy az Emmanuel Közösség fiatal papja, a Szent Imre-templom káplánja fogalmazott szentbeszédében: Mária figyelt ránk, s odafent köpönyegével védte a zarándokokat. Árkon-bokron vezetett az út - imákkal, könyörgésekkel, játékkal. Az állomáshelyeken egyebek között a lelki szegénységről, a szelídségről, a szív tisztaságáról és jóságáról, az irgalmasságról, a szeretetről esett szó.

A társadalom egy részének vajmi keveset jelentenek ezek az értékek, de gyakran odahaza, a családban sem tudunk mindennek maradéktalanul megfelelni. De törekednünk kell erre. A szeretetkapcsolatnak, a szívjóságnak nagy a szerepe és nagy az ereje, és nem maradnak el az ajándékok sem. A kézzel nem fogható, lelki-szellemi kincsek. Egy biztató mosoly, egy barack a gyerek buksijára, egy simogatás, vagy éppen egy félénken elrebegett bocsánatot követő bátorítás, a "félszavakból is értjük egymást" őszinte, tiszta légköre.

Egy-egy állomáson röviden hallhattunk a boldogságról, annak titkáról, aztán a hit erejének növekedésére, a család egységére, a szeretet mélyülésére, papjaink áldozatos szolgálatára irányuló könyörgések hangzottak el, majd a gyerekeké volt a főszerep. Olykor csak egy eljátszott-elmutogatott ének, míg máskor egy-egy idézet összeállítása vagy egy szentkép összerakása erejéig. A kilométerek pedig fogytak, magasba szállt a gitár- és énekszó - ebben Horváth Zoltán, "Zola" mellett a mindvégig velünk maradó Kornél atya is élen - és egyre sárosabb lett a cipőnk.

Dózsatelep és Kaposdada után Kaposszentbenedekre értünk. Nemcsak a tavaly fába faragott Szent Benedeknek, a Zselic őrének a szobra fogadott bennünket, hanem a helyi egyházközség zászlaját is elénk hozta két gyerek. A finn fenyőből épült monostor udvarán szabadtéri misén folytatódott az ima. Fábry KornélVarga Lászlóval, a Szent Imre-templom plébánosával közösen mutatta be a misét, amelyre Kaposvárról, a környező falvakból is sokan eljöttek. A zarándoklat agapéval zárult; Váli Ancilla nővér a helybelieket is bevonta a süteménykészítésbe.

Lőrincz Sándor

Fotó: Palcsó Ildikó

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu