|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Mire jó a hamis Mammon? A héber-arám "mammon" szó eredeti jelentése vitatott, körülbelül annyit jelenthetett, hogy "a biztos", "a biztosított". A köznapi szóhasználatban "vagyon", "pénz" volt a jelentése, így használja Jézus is a hűtlen intézőről szóló példabeszédben és az ezt követő mondásokban (Lk 16,1-13). Jézus ezt a mammont "hamis"-nak nevezi (az eredeti görög szövegben "igazságtalan"-nak, "gonosz"-nak). Ez részben szójáték, hiszen a szó alapjelentése "biztos", Jézus szerint pedig ennek éppen az ellenkezője igaz: a mammon (pénz, vagyon) gonosz, csalóka, álnok - azaz hamis. Az ember biztonságot vár tőle, erre alapozza terveit, jövőjét, a mammon pedig alaposan rá fogja szedni, hiszen valójában igazságtalan, gonosz. Jézus egy korábbi alkalommal már figyelmeztette tanítványait: "Őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete!" (Lk 12,15) Ezt követően pedig meggyőző képpel mutatta be, mennyire alaptalan a vagyonban való bizakodás (példabeszéd az esztelen gazdagról, Lk 12,16-21). Pénzzel, vagyonnal sok mindent meg lehet szerezni, de egyet biztosan nem: életünk és boldogságunk bebiztosítását, biztonságát. Jó példa erre napjainkból a következő híradás: Egy nemrégiben elhunyt dúsgazdag ember 12 éves kislány-unokája, aki, mint egyetlen örökös, 3 milliárd dollár várományosa, miután állandó életveszélyben él, egyszer így szólt: "El kell égetni a sok pénzt, és nem lesz több probléma!" Az ószövetségi felfogás szerint a nagy vagyon, a vagyon gyarapodása Isten áldásának a jele (vö. Ter 24,35; 26,12-14 stb.). Az ószövetségi igaz fonák helyzetbe kerül, ha vagyonát elveszti, amint Jób példáján is látjuk. Az Ószövetség szintjén nincs is a kérdésnek más megoldása, mint az, hogy a vagyon elvesztése - igaz ember esetében - csak próbatétel, az igaz végül kárpótlást nyer a közjátékért: "Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt, mert lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamárkancája. És született neki hét fia és három leánya" (Jób 42,12-13). Ez a felfogás azonban a gyarló embert szinte egyenesen elvezeti arra a meggyőződésre, hogy vagyonát mindenáron meg kell tartania, meg kell őriznie. Sőt, egyre gyarapítania kell azt, és ha sikerrel jár, ebben Isten áldásának, saját igaz voltának bizonyítékát fedezheti fel. A hamis biztonságérzet mellett ezért is mondhatjuk azt, hogy a vagyon, a mammon "hamis", álnok és gonosz. Méltán figyelmezteti tehát Jézus tanítványait, hogy bánjanak óvatosan a pénzzel, vagyonnal. Ő azonban mégsem azt mondja, hogy égessük el a sok pénzt, ássuk el az összes talentumot, ne gyűjtsünk semmit a magtárunkba. A hűtlen intézőt állítja elénk példaképpen, hogy mi is hasonlóan cselekedjünk (Lk 16,1-8): "... Magához hívta tehát urának minden egyes adósát, és megkérdezte az elsőtől: »Mennyivel tartozol uramnak?« Az így felelt: »Száz korsó olajjal.« Erre azt mondta neki: »Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!« ..." A hűtlen intéző ura pénzét, vagyonát kezeli, nem a sajátját. Ahelyett, hogy gondosan gyűjtené, gyarapítaná azt, eltékozolja: elajándékozza, jótékonykodik vele, "barátokat szerez" magának általa. Nem a sajátját osztogatja, de a kapott engedményt neki köszönhetik a megajándékozottak, így neki lesznek hálásak érte. Ő az, aki jót tett, bár nem volt semmije. Egy hétköznapi gazdag ember nem nagyon örülne ennek, de a példabeszédbeli gazdaember megdicséri az intézőt. Jézus példabeszédeiben ugyanis mindig kicsit másképpen történnek a dolgok, mint várnánk, mert ezek a történetek Istenről és az ő országáról szólnak, nem az Isten nélküli világról. A pénz, a vagyon - akár ingyen kaptuk, akár fáradsággal szereztük - nem a miénk, hanem a Gazdánké: Istené. Ő - Jézus által - figyelmeztet bennünket arra, hogy a vagyon veszedelmes dolog, lépre is csalhatja, romlásba is döntheti az embert. Ne higygyetek tehát neki, ne hagyjátok magatokat becsapni, áltatni, félrevezetni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy - Isten országa szempontjából - nem jó semmire. Mert eszköze is lehet Isten országa építésének. Lehet vele "barátokat szerezni". Ha valaki erre "eltékozolja", az igazán nincs Isten ellenére. Milyen kár, hogy a világosság fiai nem olyan "okosak", mint a világ fiai! Nekik is olyan találékonyan és ügyesen kellene a jót megvalósítaniuk, mint ahogy a világ fiai okosak a maguk előnyeinek megszerzésében. A mammon "kicsi" - azaz semmi Isten országához képest, tanítja Jézus. A mammon, a vagyon, a pénz nem a miénk - hiszen ez is, mint minden, az Istené. Arra azonban jó - és csakis arra jó -, hogy bebizonyítsuk vele hűségünket (10-12. v.). S aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű: rá lehet bízni "a nagyot": Isten országát. Tarjányi Béla
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:ujember@drotposta.hu
|