Karrierizmus (?) és életszentség

Avilai Szent Terézzel és másokkal, modern írók, gondolkodók vallomásaival a mai, hétköznapi ember is kimondhatja: "Minden kegyelem." Nem kell hozzá sok teologizálás, élet kell, személy, akit úgy lefoglal az isteni erő, hogy a feje búbja sem látszik ki belőle. Lehet akkor karriervágy, meg törtetés...

Ez bizony az egyik legrejtélyesebb gesztusa Istennek, aki belelát a vesékbe, szívekbe, és mindenkit a tenyerébe ír. Jusztinosz, a filozófus, igehirdető mindebből legalaposabban megértette a lényeget: Isten Fia bennünk van keresztre feszítve, mivel az alakzatát rányomta a világra, hiszen amikor láthatóvá lett, ki kellett nyilatkoztatnia a világnak, hogy részesült a keresztre feszítésében; látható formája által megmutatta, hogyan munkálkodott a láthatón. Megtudtuk, ő az, aki megvilágosítja a magasságot, az égben van, magában foglalja a mélységet, jelen van a földalatti térségekben, kiterjeszti a hosszúságot Kelettől Nyugatig. Ő az, aki kormányozza az északi tájat, és a dél szélességét, és ő az, aki mindenhonnan az Atya megismerésére összehívja azokat, akik szétszóródtak. Az iménti miszsziós képlet természetesen megköveteli a kiválasztottsághoz az erős egyéniséget - a többit elvégzi a kegyelem.

Páli Szent Vince nem éppen a szokásos, kegyes sablonokba fér, s ha valaki a fiatalember indulását figyeli, azt az ambiciózus szándékot veszi észre, amely nélkülöz minden legendát, mellőzi a szent fogalmának lebegő tartalmát. Ettől válik hitelessé a nevezett személy. Így aztán képtelen az az állítás, amely szerint korunk szekularizált világa elüldözte volna az új szenteket, nem adván nekik lehetőséget. Természetesen mások ma a próbák, a személyiség választható karakterjegye is más, ezért pontos a fogalom, hogy korunk szentje(i).

Vince gyerekként élte a szegényebb családok gyerekeinek életét. Aztán pap rokonként ferences kollégiumba került, majd egyetemre Toulouse-ba, később Párizsban kánonjogi licenciátusi fokozatot szerzett. Nem különös iskolázottság ez a kor mércéjével mérve sem, de elég ahhoz, hogy növelje az érvényesülés ambícióit egy huszonhárom esztendős fiatalemberben. Maga írta önmagáról, hogy akkoriban volt benne valami "a törtetők kíméletlenségéből, hálátlanságából." Még az apját is szégyellte. Pedig már fölszentelt pap volt öt esztendeje. Eszébe nem jutott a rászorulók felkarolása, a karitatív akció; Bordeaux-ba utazott, mert a fülébe jutott, hogy valamelyik püspöki szék várományosa lehet. A kánon által előírt életkort be sem töltve szentelték pappá, ennek következtében el is terjedt róla, hogy nem 1581-ben született, hanem öt esztendővel korábban. Ez a hamis dátum még a sírkövére is rákerült: 1576.

Rónay Györgynek a szentről szóló remek esszéjének ismeretében más, máig tisztázatlan kérdés is fölmerül. Analógiával élve II. Szilveszter pápa, Gerbert "legendái" elevenednek meg, még a X. századból, az ő ibériai évei az arab iskolákban, ha Vince arab-mágikus tudományáról olvasunk. A X. század természettudományos érdeklődései persze alaposan összefonódtak az ördöngösséggel, s miután Gerbertről - egy angol szerzetes, bizonyos Malmesbury Vilmos kifőzte, hogy a bűbájosok közé tartozik, fekete mágiát űz és az "alvilági rontások földjén lepaktált a Sátánnal", sőt: eladta a lelkét, a rágalmazó utókornak könynyű volt dajkameséket, rémhistóriákat terjeszteni az aurillaci parasztfiúról, majd "varázsló pápáról." Hiába: mély gyökere van a Faust mondának...

Vince úgy társul ide, hogy a leginkább közismert, róla szóló legenda ezt kapta fel, amint papként Marseille-ből utazott Narbonne-ba, s útközben török kalózok fogságába került; a tengeri rablók eladták egy arab alkimistának, majd annak halála után renegát-gazdának lett a "tulajdona", de azt megtérítette, és együtt szöktek vissza Tuniszból Franciaországba. Két titokzatos esztendő, majd Rómából levél Commet ügyvédnek: Montorio pápai helyettes delegátus megkedvelte őt a titkos tudományokért, melyeket az arabtól tanult. Ezek az ismeretek beszélő szerkezettel függnek össze, Archimédes tükrével, melyet a mágus a nép szédítésére használt, mondván: a szerkezetet arab emberfőben kell elrejteni, amely aztán Mohamed akaratát közli. Geometriai tudásról is szó esik, s hogy nem közölheti senkivel, csupán Montorióval, aki a "csudadolgokat" időnként bemutatja majd a pápának és a bíborosoknak. Roppant fontos, hogy az ügyvéd a kéziratait mielőbb juttassa el neki, mert hálából ezekért "jó stallumot" kaphat. A jelzett "legenda" két levélen alapszik, s a mai hívő akár megbotránkozhat: Egy szent olyan praktikák mestere, amelyeknek hátterében zavaros históriák, valóságok rejlenek? Alighanem ez is a gerberti példázathoz hasonlítható, s még nem a szent, hanem az ambiciózus fiatal pap efféle hencegése lehet, hiszen igazi missziójában sohasem írt, beszélt tuniszi éveiről, azonban sürgetően kéri vissza (hiába!) azokat az egyik kanonoktól, akinél voltak. Halála előtt fél évvel (1660 májusában) újra kéri a leveleket, a hangja szinte rimánkodó: "Uram, kérve kérem, Istennek minden ön iránt tanúsított kegyelmére, legyen szíves elküldeni nekem azt a nyomorult levelet, amelyben Törökországról van szó... Krisztus Urunk zsigereire kérem, tegye meg nekem mielőbb ezt a kegyet."

A nyomorult szó bizonyára nem az ő jellem-állapotára vonatkozik, fiatal éveire, hanem a népszerűség okozta feltűnésre. Ugyanis egy ilyen furcsa tudás a korban csak növelte volna a dicsőségét, méltó hírét, így érthető, hogy miszsziós papok nevében valaki a szent kiválóságát magasztalja, mert a levelekben közölt dolgokról soha egyetlen szót sem szólt; arról, "ami a dicsőségére vált volna, mindig hallgatott."

Rónay György bölcsen jegyzi meg: a két levélben bizonyára keveredik igazság és hamisság - amint Szent Vince életírója jelzi, s a bennük közölt adatok, leírások jó fantáziára, de átélt élményekre egyként vonatkoznak.

Mindenesetre Páli Vince boldoggáavatási eljárását ez a tisztázatlan kérdés csöppet sem zavarta, ami az egyház bölcs "ügykezelését" jelenti.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu