"Istenke" voltam...

A misszionáriusok annyira megszeretik azt a közeget, ahol dolgoznak, hogy oda életük végéig visszavágynak. Megkérdeztem két idős magyar atyát, akik évtizedek után tértek vissza Ázsiából, illetve Latin-Amerikából, hogy visszamennének-e? "Kórusban" mondták, hogy már holnap. Miért? Mert ott számukra minden nap ünnep volt, a szegénység és egyéb súlyos gondok ellenére. "Paraguayban az indián törzs tagjai, akik körében harminc évet dolgoztam, istenkének szólították a papot - mondta egyikük. - Nem csak engem, hanem valamennyiünket. S úgy is örültek nekünk mindig. Ott a bajok ellenére az emberek kedvesek, bizalmasak, nyitottak, kapcsolatteremtésre vágyók, s mély istenhitük van. Szeretik az életet, és tudnak, mernek boldogok lenni. Visszatérve annyi év után Magyarországra, nem tudom megszokni, hogy az itteni emberek bizalmatlanok, zárkózottak, kedvetlenek, állandóan kapkodnak. Itt a fiatalok is sokkal öregebbek, mint Paraguayban a legidősebb indiánom. Bizony nagyon nehéz terep a lelkipásztor számára ma Magyarország. A kommunizmus rendkívül mély sebeket hagyott az emberek lelkében, és ez valami örökletes betegség. Itthon van a legnehezebb missziós terület. De vállaljuk a munkát, és imádkozunk népünk megtéréséért."

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu