Lapszél

Tóparti bölcsesség

Szabadi-Sóstó, a szabadtéri kápolna mögötti strand, augusztusi kánikula. Két hölgy beszélget. Nem is beszélgetés ez, inkább monológ, mert a másik csak bólogat. És a fiatalabb csak mondja, mondja. Hogy milyen szép volt a Nagyboldogasszony napi ünnepség, fenségesen siklott a koronát szállító hajó, magasztos volt a mise, gyönyörű az új Szent István-szobor. Ezt a felemelő érzést azonban néhány tévécsatorna igyekezett megzavarni. És hangja most indulatosabbá válik. Csak azt szajkózták, hogy mennyibe került az utazás, hatvan, százmillióba. Hát még ezerévenként sem ünnepelhetünk felhőtlenül, nem emlékezhetünk őseinkre, a századokra, a múltunkra? Az a nyamvadt százmillió fejenként tíz forint. Hát nincs tíz forintunk erre, amikor milliárdok tűntek el? Ha nincs tíz forintja minden magyarnak, akkor mit akarunk az új évezredtől? Nem érdemelnének meg ennyit tőlünk eleink, legalább azért, hogy századokon át megtartották a magyar államot, a magyar egyházat?

Néztem a vizet és hallgattam. Sohasem gondoltam volna, hogy egy strand is lehet szószék.

(székely)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu