 |
 |
 |
 |
2001.03.25
|
Gyümölcsoltó boldogasszony ünnepe
|
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
A hívek - papjukhoz Kedves György Atyánk! Vannak ritka pillanatok az élet sodrában, amikor jó rácsodálkozni egy-egy történésre, végre feltétel nélkül örülni valaminek, egyetérteni vele. Önös hiúságtól mentesen büszkének lenni valakire, irigység nélkül együtt örülni az ő örömének, sikereinek. Sikerének? Ezt a szót napjaink médianyelvezete erősen eltorzította, éppen a csakis az emberre vonatkoztatható humánumot kivéve belőle. Pedig mi másnak nevezethetjük új és újabb lelki-szellemi közösségek megteremtését, rászoruló embertársaink életkörülményeinek jobbítását, az országban egyedülálló kiállítások közkinccsé tételt, irodalmi és zenei alkotások bemutatását, töretlen lelkipásztori figyelmet, törődést, vasakaratot, melynek szelídség a fegyvere, a kitartást, mely a belévetett hitből fakad, s éppen ezért soha nem hátrál meg, a szigort, mely a körülvevő rend záloga? Honnan a kifogyhatatlan erő, mely templomot, közösséget, iskolát épít, egymaga gyűr le minden akadályt olyan időben, amikor támogatás helyett gyakran a támadás mindennapjaink realitása? Néhány nappal ezelőtt egy ritka felhőtlen órában mi is tanúi, részesei lehettünk papi hivatásod kevesek által kiérdemelhető újabb állomásának, kitüntetésednek. És most ki kell mondani az eddig csak kerülgetett: akkori jelenlévők és mostaniak nem a kanonoki címre, hanem arra voltunk-vagyunk büszkék, hogy van "egy" György atyánk! Mi, Tömő utcai, Rezső téri, Zoborhegy-téri hívek, a Caritas Collectióhoz, a Regnumhoz tartozók, kisdiákok, hittanosok, cserkészek és felnőttek valamennyien kérjük egyetlen, de legjobban megválasztott támogatód; a Jóisten áldását egész életedre! S. Á.
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||
