Hagyományaink

Böjtidőben

A nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdát megelőző napokat húshagyóként emlegetik az idősek vasárnaptól keddig, pedig nem egy helyen fogyasztanak még ekkor húsféléket, zsíros ételeket. Annak ellenére, hogy az idősek - betartva az egyház tiltásait - már inkább mellőzik azokat. Ám a hamvazószerdára következő csütörtökön ők is belecsípnek a disznótoros maradékba, s ennek a csütörtöknek a szegedi tájon farsangfarka a neve. Utána aztán negyven napon át böjtöltek kicsik és nagyok, fiatalok és idősek úgy, ahogyan elődeik tették nemzedékről nemzedékre. Nem okozott ez akkor gondot, sőt megnyugodva ültek a húsmentes és zsír nélkül főzött étkekhez, mert megóvták a testi és a lelki tisztaságukat. Ma már tudjuk, hogy az ilyen tisztaság lelket nyugtat, s ilyen esetben tán a betegségek sem kerítik egykönnyen hatalmukba az embert.

Hagyományokhoz ragaszkodó családokban a gazdaszszonyok azokban az edényekben nem főztek böjtidőben, amelyeket az esztendő böjtmentes napjain használták. Főként az idősek hamvazószerdán beérték néhány szem búza rágásával, amire pár korty vizet ittak. Vagyis megkoplalták a napot, aminél fogva nevezték ezt a szerdát "koplalószerdá"-nak is. Voltak, akik savanyú káposztát eszegettek kenyérrel, mások sót s kenyeret. A szigorúság kiterjedt a húsféléken és zsíros kosztokon túl a tejre és tejfélékre is. A szigorú tilalmat a betegek is megtartották, ám a járni, beszélni még nem tudó kisgyermekekkel csak ott tarttatták, ahol a nagyszülőkkel egy fedél alatt élt a család. Ilyen helyeken a kicsik könynyebben viselték a böjtölést, még ha meg-megviszketett is egy kis husikára a szájuk. Erre a böjtölésre a nagyszülők szép szavakkal készítgették az unokákat: "Ha böjtölsz, majd látod húsvétkor az égön azt a szánkót, amit nyulak húznak, ami mög lösz pakolva csudaszép hímes tojásokkal.

Sok családban főtt a morzsolt tarka szemű édes kukorica, sült a tök, de nem a ma szokás karcsú, hanem a takarmánytök, amit megcsípett a fagy és olyan édes volt, mint a méz. Amiket egyébként zsírral főztek, sütöttek, most olajjal készítették el, de hal is került az asztalra, hiszen a Tisza és az ártér kubikgödrei adtak, ha szerencsés volt a tapogatós halász.

A tilalom nem csak az étkezésre, hanem a viselkedésre s a viseletre is vonatkozott. Böjtben nem illett hangoskodni, csúnyán beszélni, ne adj´ Isten káromkodni, de lakodalmat, bált tartani sem. A fiatalok lábát azonban nem lehetett negyven napra megkötni, mint ahogyan dalolás nélkül se ment, csak úgy az idő. Tanyáknál és falusi házaknál gyűltek össze a fiatalok és csöndes, úgynevezett padkaporos bált, vagy csutrit csaptak. Ezeket a kútgém ustorfájára felkötött szalmacsóvával jelezték, de szóltak is egymásnak a fiatalok, amikor találkoztak: "Hé, minálunk lösz a csutri vasárnap délután, majd gyertök el."

Napjainkra akár a padkaporos bál, akár a csutri név már csak az idősek ajkán él és csak sajnálhatjuk, hogy a mai fiatalság böjtidőben is farsangol, mit sem törődve a hajdani böjtös szigoroknak nékik már semmit sem üzenő üzeneteire. Az idősek meg csóválják a fejüket, mondván: Diszkóznak a disznók.

El-elgondolkodom a hagyománypusztuláson. Rohanó világunkban mást nem is várhat a magunk fajta, szebb s tisztesebb időt megélt atyafi, a fiatalság legfeljebb maradinak és ósdinak tart bennünket.

Van azonban a böjtölésnek egy másik megközelítési formája is, amit az egyre sérülékenyebb egészségünk védelmében kellene felhasználni. Mivel túl sokat eszünk, és ki-ki iszik is. S csodálkozunk, hogy lebetegszünk. Le, mert nem adunk lehetőséget a test méregtelenítésének, hanem szinte naponta tartunk zabálócsütörtököt, és felkapjuk fejünket, amikor azt halljuk, hogy ezt, meg azt elvitte a szívbaj, a másikat meg az agyvérzés. És azt magyarázzuk egymásnak, hogy "ideg alapon" vannak bajaink...

Böjtidőben vagyunk - legtöbben böjtölés nélkül. Dacolunk a reánk leselkedő veszélyekkel, holott csupán erős akarat és önfegyelem kellene és máris két helyen állunk helyt: egyrészt a hagyományokat tartjuk tiszteletben, másrészt pedig megóvjuk egészségünket, hogy padkaporos bálon és csutriban - mondanám diszkóban - mulathassunk farsangok idején, amik után kellő visszafogottsággal és értelemmel már nem is olyan nehéz a böjt.

Ifj. Lele József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu