Gondola

Az új évezredet a szerelem témájával kezdtük a Gondola-sorozatban. Túl sok jót még nem írtam ezzel az amúgy csodálatos érzéssel kapcsolatban. Mindenféle veszélyekkel riogattalak, amelyek főként akkor fenyegetnek, ha nem vallod be magadnak, hogy szerelmes lettél.

Szűcs Édua: Ármány és Szerelem

Előfordult már a történelemben olyan eset is, hogy azért nem igazán vallotta be magának valaki a szerelem felragyogását szívében, mert úgy érezte, semmi esélye sincs a kapcsolat létrejöttének. Sajnos még az is megtörténhet, hogy szerelmes leszel valakibe, még csak nem is teljesen esélytelen a dolog, de olyan embernek látszik az illető, hogy Isten mentsen meg attól, hogy sikerüljön összejönni Vele. Mit szépítsük a dolgot, egyáltalán nem igaz sokszor, hogy abba leszek szerelmes, akibe érdemes. De attól még szerelmes lehetek, hogy úgy nincs értelme az egésznek, ahogy van! Ilyenkor is fontos őszintének lenni, és szembenézni a ténnyel: bizony alaposan belezúgtam... Mert ha nem vallod be magadnak, akkor is dolgozik benned a szerelem ereje, és esetleg olyan dolgokba visz bele, aminek utólag Te sem nagyon örülnél.

Mit tegyél hát, ha belezúgsz valakibe, de semmi értelme a dolognak? Zúgasd ki magad belőle! Ilyet lehet csinálni? Egyes megfigyelők szerint (akik különben ki is próbálták a módszert) - lehet. Hogyan?

Az első és talán a legfontosabb dolog, hogy nem szabad látni, találkozni vele. Ez persze nem mindig könnyű feladat. Lehetnek olyan esetek, hogy az élethelyzetetek miatt ha akarod, ha nem, találkoztok. Ha nagyon súlyos az eset - vagyis ha mindenképpen szükséges, hogy kigyógyulj a szerelem-betegségedből -, akkor arra is rákényszerülhetsz, hogy valami lényeges dolgon változtass az életedben. Szerencsére azért sokszor nem ennyire nehéz a helyzet. Elég, ha bizonyos helyekre nem mégy el, máshová kezdesz járni vasárnap misére, vagy ha nem is máshová, de egy másikra... Fontos azonban, hogy ne lássad azt, akiből ki akarsz zúgni, mert ha újra és újra meglátod, megint csak rád néz azokkal a gyönyörű szemeivel, akkor neked annyi...

Ha sikerül megoldanod, hogy nem találkoztok, azzal még messze nincs elintézve a dolog. Mert attól még folyton eszedbe jut, kénytelen vagy ábrándozni róla. A második feladat éppen az, hogy amikor eszedbe jut, akkor nem szabad engedni a szép emlékeket áramlani, keringeni, hanem tudatosan fel kell idézned magadban valami olyan esetet, emlékfoszlányt, mozdulatot, gesztust - szóval valami olyat, amikor az a csodálatos tünemény ember legalább egy kicsit visszataszító, undorító, kellemetlen volt, amikor megbántott, amikor "úgy nézett", hogy legszívesebben orrba vágtad volna. Ha sikerül rendszeresen felidézned magadban valami kellemetlenséget Vele kapcsolatban, amikor éppen eszedbe jut, akkor egészen jó esélyed támad arra, hogy egy idő múlva már ne legyél olyan nagyon szerelmes belé. Bizonyos idő múlva... - de mennyi ideig kell szenvedni egy reménytelen vagy értelmetlen szerelemtől? Sajnos erre nem tudok semmi biztosat mondani. Azért ne essél kétségbe, egy-két hónap elég szokott lenni. Legfeljebb egy kicsit több...

Elég legyen most már a reménytelen esetekből! Nézzük, mi a teendő akkor, ha belezúgsz Valakibe, Ő meg pont beléd lesz szerelmes. Szerencsére ilyen esetek is előfordulnak! Bármennyire örömteli is ez a variáció, sokkal bonyolultabb a dolog, mint az ember előszörre gondolná. Ugyanis az egyik legnehezebb helyzetbe kerültök. Szerelmesek vagyunk egymásba, mi lehet ebben a nehéz? - kérdezheted. Hát éppen az, hogy nagyon szerelmesek vagytok egymásba! Ilyenkor ugyanis igencsak nehéz a legelemibb szabályt betartani, amit már az egész sorozatom elején igyekeztem eszedbe-szívedbe vésni: "Inkább észszel, mint ész nélkül!". Nem az a baj, hogy szerelmes állapotban nem tudsz mindent racionálisan, logikusan, észszel irányítani. A probléma csak az, hogy eszetlenül, csak az érzelmek sodrásának engedve rendezitek be életeteket. Tényleg bosszantó, hogy sokan a szépen induló, szép reményekkel kecsegtető kapcsolatukat mindjárt az elején tönkreteszik. Hogyan? Úgy, hogy túlnyomatják. Ez azt jelenti, hogy túl sokat vannak együtt. Értsd már meg, nem arról van szó, hogy bárki sajnálná tőled, hogy folyton együtt legyél a Kedveseddel, akit nagyon szeretsz, és aki teljesen odavan érted! De egy kapcsolat elején nem lenne szabad túl sokat együtt lenni. Idő kell ahhoz, hogy az érzéseket, egyáltalán a kapcsolat tényét normálisan fel tudjátok dolgozni magatokban. Meg kell szokni, hogy vagyunk egymás számára, időt kell(ene) adni, az érzelmek, érzések érlelődésére. Egy kapcsolat indulásakor nagyon nem szerencsés, ha a K (kappa) 4-5-nél nagyobb. (Ez a K egy mutatószám, amelynek mértékegysége találkozás/hónap.)

Vannak szerelmespárok, akiknél a havi találkozások (amikor csak ők vannak együtt, tehát nem arról van szó, hogy egy iskolába járnak, és azért találkoznak), a kétszemélyes programok száma eléri a 25-31-et is. Vagyis, folyton együtt vannak, gyakorlatilag naponta és akkor is órákig. Mi ebben a baj? Az, ami ilyenkor történni szokott. Egy darabig még csak-csak beszélgetnek, de a témák kezdenek elfogyni, ami érthető is, hiszen még alig ismerik egymást, kevés a közös élmény, nem sok dolgot műveltek még együtt. A beszélgetés tehát egy idő után kezd elakadni. Ha viszont együtt vagyunk, csinálni valamit mégis csak kell. Mit is, mit is...? A test mindig kéznél van, a nagy érzések, a lángolás adott, mindezek hatására sajnos gyakran megtörténik, hogy két embernek testi élvezkedésévé silányul az, ami lehetne két fiatalt boldogító, gazdagító, kiteljesítő egymásra találás is.

Szinte minden szónak külön jelentősége van a fenti, kiemelt mondatban. Direkt nem úgy fogalmaztam, hogy paráznasággá züllik a kapcsolat. Ezzel egyértelműen kijelenteném, hogy ők ilyen, meg olyan bűnösök. Én azt nem tudom, nem is vagyok hajlandó megállapítani, hogy kik, mikor milyen bűnöket követnek el. Az Úr dolga a szívek vizsgálata, amit Ő végtelen szeretetével, igazságosságával és irgalmával minden bizonnyal meg is tesz. Az azonban biztos, hogy akiknek kapcsolata leginkább élvezkedéssel telik, azok valami silány dolgot, egy bóvlit kapnak a lehetséges gyönyörű értékek és élmények helyett. Élvezkedni lehet, de az hülyeség! (Hogy pontosan miért, ezt majd még jóval később részletesen is tárgyalni fogjuk, egyelőre legyen elég ez a kijelentés úgy, mint "munka-hipotézis.")

Vannak olyan szerelmespárok, akik hónapok alatt sem képesek megszeretni egymást, mert folyton, állandóan szerelmeskedniük KELL! A kell, a muszáj belülről jön, a nagy érzések gerjesztik. Szerelmeskednek, nyalják-falják egymást, de szeretni képtelenek. De hát nem azt halljuk folyton tőlük, hogy így szeretlek, meg úgy szeretlek?! Dehogynem. Ezt hajtogatják, de közben csak szerelmesek és nem igazán szeretik egymást. Ahhoz, hogy két ember meg tudja szeretni egymást, idő kell, bizonyos idő- és térbeli "távolság", hogy szemlélni tudják lelkükben a másik embert, a kapcsolatot. A túlzott és állandó közelség gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy valóban megismerjék egymást, ami a szeretet legelső feltétele. A "szeretlek" nem azt jelenti, hogy megőrülök, ha nem látlak, ha nem vagyok melletted. Ez a szerelem érzése. Az igazi szeretet sokkal mélyebbre hatol: egyre inkább tudom, hogy ki vagy Te, drága, ismerlek már különböző helyzetekben, megértem viselkedésed, reakcióidat. Nemcsak kezdelek megérteni, hanem egyre inkább úgy érzem, hogy Te vagy az, aki mellett hosszú távon is érdemes kitartanom. És nicsak, mintha Te is hasonlóképpen éreznél, és pont velem kapcsolatban! A szeretet a bizalommal, az önkéntes, tartós elköteleződéssel és mindezek eredményeképpen felelősséggel jár együtt. Ahogy a "Kis herceg"-ben olvassuk: "Felelős vagy a rózsádért!"

A "túlnyomatott", gyakran élvezkedéssé silányuló kapcsolatoknak általában az alapjával van igazán baj. Az ilyen együtt járások gyökere sokszor valami hiány. Hogy micsoda, és hogy milyen egy igazi együttjárás, arról majd legközelebb.

Addig is tartalmas böjti készülődést és boldogító kapcsolatokat kívánva maradok tisztelettel

Varga Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu