Jeruzsálem, a szent város

Zsidók, muzulmánoknak és keresztények is magukénak vallják

A zsidó politikus, Ariel Sharon provokáló sétája a jeruzsálemi templomtéren a múlt év októberében a Szentföldet véres nyugtalanságba taszította, és az erőszak rettenetes hullámát indította el. Szinte naponta hallunk újabb összecsapásokról, sebesültektől és halottakról, akik nagyobbrészt a palesztinok között vannak.

A sírkápolna a Szentsír-bazilikában

A Rabin miniszterelnök által elindított békefolyamatnak szomorú vége lett. A békés együttélés reménye a Közel-Keleten, amit a tavalyi pápalátogatás is elő akart segíteni, hirtelen szétfoszlott. Az erőszak mielőbbi megszűnésére tett kísérletek is kudarcba fulladtak. Betlehem városa, amely a 2000-es jubileumi év ünneplésére olyan szépen fölkészült, szomorú karácsonyt ünnepelt. Sharonnak a palesztinok provokálására tudatosan előkészített templom téri útja világosan megmutatta hol van a konfliktus egyik gyökere: a vallásban. Nyilvánvalóan más különböző okok is közrejátszottak abban, hogy a palesztinok számára ez kis szikra is elég volt, hogy egy pusztító tűzzé lobbanjon. Ariel Sharon Izrael és a palesztinok közti konfliktus legérzékenyebb pontját érintette.

Magyar zarándokok a keresztúton

A zsidók számára a templom tér a legszentebb hely. Itt állt Salamon idejétől majdnem egy évezredig a templom, amelyet a rómaiak Kr.u. 70-ben véglegesen elpusztítottak. A szentek szentje volt Isten jelenléte helye és annak jele, hogy Isten Izrael népét különös módon kiválasztotta és Kánaán földjét nekik, mint tulajdonát átadta. A zsoltárokban találkozunk azzal a meggyőződéssel, hogy Jeruzsálem templomával az egész kozmoszban a hívő zsidónak a Föld legértékesebb része. "Mert Siont választotta ki az Úr, lakásául azt választotta. Ez lesz a nyugvóhelyem mindörökre, itt lesz lakásom, mert ezt szeretem" (Zsolt 132,13-14). Érthető a fájdalom a zsidók részéről, hogy ebből a nagyszerű templomtérből csak a siratófal maradt meg, mint legszentebb helyük. Az is természetes, hogy Jeruzsálemnek az ő államuk fővárosának kell lenni és nem hajlandók az 1967-ben elfoglalt Jeruzsálem óvárosát kezükből kiadni.

Olajfa a Getszemáni kertben

De az iszlámnak is, Mekka és Medina után, Jeruzsálem templom tere a legszentebb helye. Szerintük innen ment Mohamed a mennybe. Már a VII. század óta ezen a helyen áll az El-Aksza mecset és a Sziklatemplom, a világ egyik legszebb épülete. Érthető, hogy a palesztin muzulmánok is igényt tartanak Jeruzsálemre, és a szent várost az ő új államuk fővárosává akarják tenni. Az egész muzulmán világ számára megaláztatás elfogadni, hogy a tér, ahol két legtiszteltebb mecsetjük áll, izraeli ellenőrzés alatt áll. Hogyan lehet e problémára megoldást találni?

A siratófal, fölötte a Sziklatemplom

Ehhez még hozzájárul, hogy Jeruzsálem a keresztényeknek is szent városa: itt van a legtiszteltebb templomuk, a Szentsír-bazilika. Reynald Wagner ferences atya elmélkedik arról, hogy a keresztényeknek más a viszonya szent helyeikhez, mint a zsidóknak és a muzulmánoknak, a keresztények Pál apostol intelme szerint nem harcolhatnak a szent helyekért: "Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? ... Isten temploma szent, s ti vagytok az" (1Kor 3,16-17). Az apostol szavai alapján lehet megérteni az újat és forradalmit a kereszténységben: nem a kövek, a terek, a helyek, (még ha olyan szentek is azok) Isten jelenlétének helyei világunkban, hanem az élő emberek. "Nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma, aki bennetek van?" (1Kor 6,19). Ahol emberek szeretetben és békében együtt vannak, közösségük Krisztus jelenlétének helyévé válik: "Mert ahol ketten vagy hárman öszszegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük" (Mt 19,20.)

A zsidók és muzulmánok templom miatti viszálykodása révén érthetjük meg mi, keresztények az Eucharisztia ünneplésének nagyságát: Jézus Krisztus ismét az emberi közösséget választotta állandó jelenléte "helyévé". Az eucharisztikus lakoma független a helytől, ahol történik. Akárhol is teljesítik a keresztények az Úr megbízását - "ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" -, Jézus valóságosan közöttük van. Ehhez nincs szükség arra, hogy ez az utolsó vacsora termében, Jeruzsálemben történjék. (Sajnálatos, hogy ez most nem lehetséges, mert a Cenákulum 1551. óta nem a keresztények kezében van, de ez hitünket nem érinti). Nem fontos, hogy ez a Szent Péter templomban Rómában legyen. Lehetséges szabad ég alatt valahol az őserdőben is, mert ők tudják, hogy az Úr valóban ott van. A keresztények eucharisztikus közössége a helye Isten jelenlétének közöttük. Ennek alapja kereszténységünk magja: Isten tulajdonképpeni temploma nekünk az ember Jézus Krisztus. Isten egész teljessége rája szállt. Általa Isten belépett a mi emberi történelmünkbe és közösségünkbe (vö.: Kol 1,19; Jn 2,21).

Ebből adódik, hogy a keresztényeknek más a viszonya a "szent helyekhez". Természetesen Betlehemben a barlang - a Születés templomában -, ahol Jézus született, tiszteletreméltó hely. A hívő keresztény tiszteletteljes csendben áll meg ezen a helyen. Ugyancsak a Golgota is olyan hely, amely minden keresztényt megindít. Mélyen megrendülve lép be a hívő Jézus üres sírjába Jeruzsálemben. Az is érthető, hogy már egész korán sok keresztény akarta a Szentföldet meglátogatni. Tudjuk azt is, hogy a Bibliát, különösen az Evangéliumokat, jobban meg lehet érteni, ha a bibliai helyeket egyszer saját szemünkkel látjuk. Minden keresztény számára nagy élmény azokon a helyeken imádkozni, amelyeket Jézus lábnyoma szentelt meg. A ferencesek a századok során sok áldozatot hoztak azért, hogy a keresztények ezt megvalósíthassák. De a szent helyek tulajdonjoga és a bibliai szent helyek látogatása keresztény hitünkben nem lényegbevágóan fontos.

A középkorban sok keresztény - és pápa is - tévesen azt hitte, hogy a Szentföldet erőszakkal meg kell hódítani. Elszomorító, amikor a Szentföldön kölcsönösen pusztítják egymás szent helyeit, mint ahogy a televízió a mostani zavargások elején mutatta. Tibériásban a zsidók leromboltak egy mecsetet, Szamariában pedig a muzulmánok szétrombolták József sírját. A keresztények számára az emberek megsebesítése vagy megölése, ez a templomok lerombolása, a legnagyobb szentségtörés.

A keresztények első kívánsága, amit a pápa szentföldi zarándokútján olyan gyakran hangoztatott, hogy a Szentföldön élő emberek számára minél előbb egy maradandó, békés együttélés valósuljon meg. Ami pedig ennek útjában áll: gyűlölet, a nemzeti és vallási fanatizmus, szegénység és a menekültek nyomora megszűnjön. Jézus Krisztus a Hegyi beszédben megmutatta ehhez az utat. A második kívánság, hogy a bennszülött keresztények a Szentföldet hazájuknak tekinthessék, és ne kényszerüljenek kivándorlásra. A harmadik kívánság pedig, hogy a keresztények a világ minden részéről ismét biztonságban és békében zarándokolhassanak hitük alapjaihoz és ez hitük megerősödését szolgálja.

A Szentföld jelenlegi szomorú helyzetét látva a 122. zsoltár felhívását követhetjük: "Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek!" és imádkozzuk a zsoltárossal: "Békesség legyen falaid között és bőség tornyaidban! Testvéreimért és a hozzám közelállókért mondom: Béke legyen veled!"

Gyürki László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu