Fordulat a határon kívüli magyarok ügyében?
A magyar külügyminiszter a pápánál
Március 14-16. között háromnapos látogatáson Olaszországban és a Vatikánban tárgyalt Martonyi János külügyminiszter. Felvetéseire- mint sajtótájékoztatóján elhangzott - mérsékelt derűlátásra okot adó válaszokat kapott a magyar diplomácia vezetője.

Némán kiáltják: segítsetek, segítsetek!
Kárpátalja: megpróbálja őket Isten
Utólag ismerjük föl, hogy elrontottuk a múltunkat. Ma már nyilvánvaló, hogy a XIX. századbeli folyamszabályozás - elsősorban a Tisza esetében - elhibázott lépés volt. Nem mintha korábban nem lettek volna árvizek. 1815-ben, amikor Kölcsey Ferenc Csekébe, a mai Szatmárcsekébe költözött, ahol sírja található, augusztus 28-án ezt jegyezte föl: "Minket itt az árvizek július vége óta zárva tartottak, s csak mostanában szabadulván föl az utak, a debreceni vásárról elmaradánk." Majd a következő év tavaszán ezt olvashatjuk tőle: "A Tisza ismét duzzad, s ha kiömlik, ezen levélnek még több napokig kell itt maradnia." Olykor udvarháza küszöbét nyalogatta a víz.

Rosszul hangzó szó
Bajban vagyunk a gyónással. Persze nem mindnyájan. Sokan azt sem tudják, mi az? De mi is, akik még emlékszünk rá. Talán halvány gyerekkori emlék, összegyűrt "bűnlista" izzadt tenyérben, ledarált Miatyánk, Üdvözlégy. És mi a bűn? Amiért elkaptak, megbüntettek, leszidtak? De hiszen ma már minden "rosszaságom" érthető! Ideges vagyok, fáradt vagyok. Naná, majd hagyom magam! Igenis, tülekednem kellett. És különben is, már elfelejtettem régen azt az imát. Valahogy úgy kezdődött: teljes szívemből... Szóval már nem tudok gyónni. Meg aztán tulajdonképpen minek? Bocsánatot kérek Istentől - Ő jobban ismeri a bűneimet, mint én. Minek felsorolni? Nem kell nekem a pap megbocsátása, aki maga is csak gyarló ember.