Tanúságtevő házaspárok

Az első családnap Pannonhalmán

"Legyenek családegyházzá!"

A Pannonhalmi Bencés Gimnázium tornatermében mosolygós emberek köszöntik egymást március első szombatján. Vannak, akik csak innen, a "Szent Hegy" lábától sétáltak fel, de érkeznek Ménfőcsanakról, Tápról, a Pannonhalmi Területi Apátság mind a tizenöt egyházközségéből. Többen jó ismerősként köszöntik egymást, de szép számmal vannak olyanok is, akik számára ez a koratavaszi délelőtt hozta meg az első találkozás örömét. Jönnek idősebbek, középkorúak, és persze gyermekek is szép számban. Ambrus atya megjegyzi: "A gyerekek vannak többen és ez a helyes. Így remélhetem, lesz majd, aki a tolókocsimmal megsétáltat a várkörön, ha már másképp nem tudok menni..." A "vendégfogadó bencés" délceg alakja, könnyed léptei azt sejtetik: a mostani ifjak gyerekeit is az ő mosolya fogadja majd a monostor kapujában egy majdani családtalálkozón.

"Nagyon is hétköznapi életek"

Nyolcvan család érkezett ezen a reggelen Szent Márton hegyére, hogy első ízben vegyenek részt a Pannonhalmi Területi Apátság családnapján. Miután a gyerekek elvonultak a nekik korosztályonként megrendezett foglalkozásokra, a családnapot délelőtt 10 órakor Várszegi Asztrik püspök, főapát nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy mindig tudatosan törekedett arra, hogy megismerje a hozzá tartozó falvak és települések polgármestereit és iskola-igazgatóit, mert ők pártállásra való tekintet nélkül szolgálnak lakhelyükön. A polgármesterek és plébánosok tavalyi találkozóján fogalmazódott meg, hogy a család mennyire fontos mind az egyház, mind a világ számára. Az akkori résztvevők így fogalmaztak: "Példát akarunk adni, családok életén keresztül, a működő családra. Arra, hogy milyen nagy felelősség a fészekrakás, egymás óvása. Csak a jó család tudja felvértezni fiataljainkat az élet megpróbáltatásaival szemben."

A megnyitó után Nagy Lajos győri állandó diakónus, családreferens, "A család szerepéről az egyházban és társadalomban" című előadásában felhívta a figyelmet néhány aktuális gondra, így a bérmálkozási szokások nem kielégítő voltára (a fiatalok jószerével "kibérmálkoznak" az egyházból), a jegyesoktatás visszásságaira, ahol sokszor a kész helyzet és az idő rövidsége nem teszi lehetővé elmélyült felkészülést a házasságkötésre. Kiemelte, hogy a jegyespároknak meg kellene ismerniük szentségi házasságban élő házaspárokat.Így a világiak is fontos szerephez jutnak az egyházon belül. De ez megfelelő képzés és szakszerű tervezés hiányában nehezen öszszehangolható. Az előadó a családpasztorációt mint komplex feladatot vázolta fel. Ennek három fő pontja: meg kell keresni a működő modelleket és azokat egységbe rendezni, családcsoport vezetők és jegyesoktatók képzését kell elindítani, továbbá a természetes születésszabályozást oktató párokat kell képezni. "Hogy ez mennyire nem álmodozás, azt a jelenlegi együttlét is bizonyítja"- mondotta, majd így folytatta: "Csak az egészséges családokra alapuló szeretet tud nagyra nőni. A család nem zárkózhat be önmagába. A család pótolhatatlan szerepet tölt be, mert az özvegyek és árvák is befogadót találnak általa. Legyenek a családok családegyházzá, amely képes áldott és áldást adó lenni."

Ezután következett a családnap talán legfontosabb fejezete: négy házaspár mutatkozott be és tett tanúságot arról, hogyan élik meg a családban a krisztusi szeretetet az élet mindennapjain keresztül. Ők tulajdonképpen "csak" magukról meséltek. Bizonyos élethelyzetekkel kapcsolatos tapasztalataikról, arról, hogyan vergődtek ki közösen mélypontokról, miként tapasztalták meg örömeiket vagy akár kísértéseiket. Hogyan tudtak együtt maradni egyre fokozódó és épülő szeretetben.

S ezzel valami csodálatos dolog vette kezdetét. A jelenlévők a különböző családokat hallgatva egyre többször bólintottak, nyugtázva az elhangzottakat. Tűz gyúlt a szemekben, ahogyan az előadókat is átjárta a házastársi szeretet tüze. A terem eggyé vált, hiszen akik beszéltek nagyon hasonló dolgokat és hasonlóképpen éltek meg, mint bármely jelenlévő házaspár. Ne gondoljunk valami romantikus közös szárnyalásra. Nagyon is hétköznapi, tragédiáktól sem mentes életek rajzolódtak ki.

Délután, "A családtagok közti kommunikáció" címet viselő előadásban Ribiánszky József és Rita, a saját életükön elmélkedték végig a szűkebb és bővebb család, és a családon belüli különböző generációk közötti kommunikációs problémákat. Ahogy előadásuk nyomán mi is végigkísértük korántsem zökkenőmentes életüket, kidomborodott a lelkiatya fontossága, ki mint tükör mutat meg minket saját magunknak, akitől nem feltétlenül azt a választ halljuk, melyet történetesen hallani szeretnénk, de akinek segítségével éppen ezért meg lehet oldani ilyen és hasonló, a párbeszéd elégtelenségéből vagy hiányából fakadó gondokat.

A családnap zárására az ősi bazilikában került sor, ahol az evangélium szavaiból kiindulva - új parancsot adok nektek, szeressétek felebarátotokat, mint önmagatokat -, Asztrik atya arra emlékeztetett, hogy mindannyiunkban ott van Ábrahám hite a jövőben mind egyházunk, mind magyarságunk vonatkozásában. Isten az embert a maga képmására alkotta, ezért, "ha Őt keressük, mindenkivel, önmagunkkal is szeretetben és békességben kell élnünk."

Ez az első családnap volt Pannonhalmán de a tervek szerint nem az utolsó. A folytatás valamikor ősszel lesz, ugyancsak Szent Márton monostorában.

Kárpáti Attila

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu