"Képzeld el, megválasztottak pápának"

Zsurkai János személyes találkozásai a pápákkal

XII. Piuszt személyesen is megismerhettem - kezdte pápa-élményeit Zsurkai János. - "Ő volt az utolsó barokk pápa. Az utolsó, aki nem hagyta el a Vatikánt, kivéve egyszer, a háború alatt. Emberileg is impozáns jelenség volt. Beszélt a szeme. Nagyon kifejező a Szent Péter-bazilikában lévő szobra. Utolsó kihallgatásán jártam nála, 1958. augusztusban. A terracinai püspökkel magyar menekült gyermekek csoportját kísértük a pápához. A kihallgatás végén odajött hozzánk a pápa, és magyarul köszöntötte minket: Éljen Magyarország, éljen Mária országa!

XXIII. Jánossal többször találkoztam. Római diák lévén, a kollégiumunkat gyakran beosztották szolgálatra a pápai szertartások alkalmával. Gyertyaszentelőkor minden intézet vitt egy-egy másfél méteres gyertyát a pápának. Egyszer ez az én feladatom volt. Odatérdeltem a pápa elé, gyűrűcsókkal illettem, mielőtt átadtam a gyertyát. Ekkor néhány szó erejéig beszélhettem is a vele.

Az igen testes pápa egyik első intézkedése volt, hogy duplájára emelte a trónhordozók fizetését és a létszámát. Nagy bonyodalmat okozott, mikor pápasága elején - elődei zárkózott életvitelével szakítva - egy vasárnap délután elhatározta, hogy kimegy a Vatikánból, és meglátogat egy római plébániát. Hívatta a titkárát, s közölte, mit szándékozik tenni. Ő kétségbe esve keresett egy kardinálist, hogy ilyenkor mit is kell tenni. A bíboros hívta az olasz államot, ők nagy nehezen találtak tizenkét motoros rendőrt a kötelező kísérethez. Így kocsizhatott ki először a pápa.

Mikor a későbbi pápa velencei bíboros pátiárkaként Rómába utazott a konklávéra, telefonált Róma közelében élő, éppen kórházban ápolt pap barátjának, aki egy bencés regula szerint élő női rendet alapított, és megígérte neki, hogy a konklávé után meglátogatja. Egyszer rémülten jött be a nővér a beteghez, hogy "valaki az atyát keresi, és azt állítja, ő a pápa". Odavitték hozzá a telefont, s hallja a beteg: "Kedves barátom, megígértem neked, hogy meglátogatlak, de nem tehetem, mert képzeld el, megválasztottak pápának."

Ez ám a meglepetés! - Asztalos János korábbi pócspetri plébános mesélte ezt nekem, aki a pápa barátja által alapított zárda lelkésze volt abban az időben.

Ott voltam a Szent Péter téren a napok óta imádkozva várakozó tömegben, mikor a pápa haldoklott. Pünkösdhétfő este volt, mikor megkondult a bazilika nagyharangja. Szent Péter utóda kilehelte lelkét. Megdöbbentő volt. A közvetlen, szellemes XXIII. Jánost nagyon szerették az emberek. VI. Pál egészen más karakter volt. Nem tudott feloldódni. Inkább hivatalnok típus volt.

I. János Pál pápa rövid ideig uralkodott. Egyszer vettem részt az ő idejében kihallgatáson. Belőle sugárzott az ember. Valóban egész lénye egy mosoly volt. Emlékszem, hogy volt egy kisfiú a kihallgatáson, aki püspöknek volt öltözve, lila övvel, lila pileolussal. Odahívta magához, és kikérdezte mindenről: Hányan vagytok otthon, mit főz anyukád, mi a kedvenced stb.

II. János Pál pápával többször is koncelebrálhattam magánkápolnájában, mégpedig úgy, hogy közvetlenül mellette álltam. A lengyelek konoksága jellemzi. Az elnyomás során megedzett élniakarás tartja életben. Nagy szellem, töretlen akaraterő. Nem tudja senki és semmi megingatni, hiába jönnek az áramlatok jobbról-balról...

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu