|
Macedóniából származott Teréz Anya emlékezete 90 éve született, s most már a legteljesebb szabadság tulajdonosa. Égő gyertyák, mécsek a budapesti külső-angyalföldi Szent Mihály-plébániatemplom oltárán és körülötte, s a kép korunk szentjéről, az örök virágokkal — szeptember 3-án, este. Az emlékező szentmisét Spányi Antal püspök, általános helynök celebrálja, s Vele több pap, köztük Vigyázó Miklós plébános, az emlékezés szervezője, s egy bensőséges könyv szerzője: Turcsik György. A püspök arról a belső, más értékszolgálatról szól, amely korunk nélkülözhetetlen keresztény gesztusa, a könyv szerzője homíliájában kiemeli: „Beszélhetünk távoli földrészek nincstelenjeiről, de a védtelenek és a kiszolgáltatottak itt vannak nálunk is, Magyarországon, Budapesten, a mi utcánkban, a mi házunkban is talán. Kettészakadt a világ, nincstelenekre és hatalmasokra. Beteg az a civilizáció, amelyik fönntartja ezt a kettészakítottságot. A mi dolgunk nem az, a mi ünneplésünk nem akkor méltó Teréz Anyához, mi nem akkor magasztaljuk Isten kegyelmét, hogyha azt a reményt ébresztgetjük magunkban: talán lesznek, akik folytatják Isten kegyelmének művét! Ne abban bízzunk, hogy lesznek, hanem hogy leszünk! Nagy különbség!” A templomi közösség, az éneklő ifjúság hangja-imádsága bizonyára már a szentet köszöntötte: a legújabb idők, a kor legszegényebbjeinek alázatos szolgálóját, aki Jézussal járt a nap 24 órájában. Áldozás után Tóth Sándor lapunk munkatársa mutatta be Turcsik György tartalmas, szép könyvét, amelynek szerkesztője, kiadója Kerekes József és kegytárgy nagykereskedése. A könyv gazdag fotóanyaga Teréz Anya magyarországi látogatásairól is beszámol. |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|