Engedjék meg, hogy e pár sorommal gratuláljak. A jó Isten áldását kérem továbbra is a jó és kedves írásaikhoz. Hála Istennek megértük, hogy hetilapjuk 55 éves lett. Nekem különben is sokat jelent, hiszen én 11 éves korom óta olvasom az 1945-től 1952-ig a szülői háznál kellett belőle felolvasnom (vasárnap). Férjhez mentem 1952. május 10-én és azóta is olvasom. Volt idő, mikor a munkahelyemen olvastam, és egyik ellenőröm mondta: maga ilyen újságot olvas, mondtam igen, de ha még egyszer meglátom baj lesz. Feleltem, ha nem tetszik küldjön el. Isten nem engedte csak ledolgoztam harminc évet a MÁV Utasellátónál. Minderről sokat lehetne írni. Amíg élni hagy a Mindenható, és olvasni tudok, addig mindig szeretettel várom hétről-hétre a kedves lapjukat. Maradok továbbra is olvasójuk.

Özv. Tóth Jenőné Szigethalom

Az Új Ember augusztus 20-27-ei. számában közölték dr. med. H.M. „Örökkévaló vagy teremtett” című cikkét. Az írással kapcsolatos aggodalmait szeretném az alábbiakban összefoglalni.

„A világegyetem az ősrobbanással keletkezett energiahordozó nélküli anyagtalan energiából.” Ezt a mondatot egy kiérdemesült középiskolai fizikatanár nem tudja értelmezni, nemcsak a fizika szempontjából, hanem nyelvileg sem. A Katolikus Egyház Katekizmusa a 296-298. pontjaiban azt tanítja: Isten a világot a semmiből teremtette. Az ősrobbanás egy nagyon sajátságos, de már meglévő anyagban történő változás, tehát nem a teremtés pillanata. így értelmezve a dolgot, a teremtés hívei nem találnak Isten létének új érvére. Isten léte marad a hit tárgya, harmóniában a K.E. Katekizmusával.

„A semmiből teremtett világ — betöltve feladatát — ismét semmivé lesz” — írja a cikk. A kinyilatkoztatás viszont új földről és új égről beszél, mint kétségtelenül megmaradó — ezek szerint anyagi — valóságról, hiszen a régi föld és a régi ég is anyagi valóság voltak. „Hiszem a test feltámadását”, valljuk meg hitünket minden vasárnapi szentmisében. Ez a feltámadt test anyagi valóság. Ennek kellene belesimulnia az ismét semmivé váló anyagi világba?

Végül a pulzáló világegyetemről. Ez Einstein általános relativitás-elméletének egy egyelőre hipotetikus következménye. Vagy igaz tehát, vagy nem. De ha nem igaz, akkor sem azért, mert „az örökmozgó... fizikai paradoxon” Az örök mozgó — perpetuum mobile a fizikában pontos definíciót kapott. Ebbe a definícióba nem került bele annak a lehetetlensége, hogy valami, valamilyen szerkezet állandóan mozog. Más követelmények alapján mondja a fizika a perpetuum mobilé-nek népszerűen elnevezett szerkezetekről, hogy megvalósulásuk lehetetlen. Az említett pulzáló világegyetem — újra említem hogy hipotézis, egyik lehetséges kimenetel a teremtett világ sorsának — nem esik a definíció tilalma alá.

Természetesen tudom, hogy az Új Ember nem fizikai szaklap. Ezek a megjegyzések fárasztóak a kívülállók számára. Mégis, ha az idézett cikk megjelenhetett ebben a lapban, akkor vele kapcsolatban megjelenhet a két lényeges megjegyzés: az ősrobbanás nem a teremtés pillanata, és az anyagi világ története nem a megsemmisülés felé tart.

fr. Beney György OFM
plébániai kisegítő, nyugalmazott fizikatanár