A Máramarosi Havasok lábainál fekszik a körülbelül húszezres lélekszámú Rahó, járási székhely. Ruszin, ukrán, orosz, román lakosai mellett ma mintegy kétezer magyar is él a településen. Az 1945-ös szovjetizálásra csak az idősebb korosztály emlékezhet: amikor a település magyar óvodáját, iskoláit, intézményeit, a történelmi magyar egyházak működését erőszakosan felszámolták, vagy korlátozták. Legfontosabb érdek az lett, hogy a kipusztulásra ítélt magyaroknak se templomuk, se iskolájuk, s lassan már hírmondójuk se maradhasson. Az utóbbi évtizedekben a fiatalok már csak törve beszéltek magyarul.

Első és másodikos tanulók a szavalóversenyen

Mégis maradtak — még versmondóik is. Rahón 1988 októberében útjára indult egy kicsiny „hírmondói” kezdeményezés: Bilics Éva és Nezsmák Anna a magyar nyelv ápolására létrehozták a Petőfi Sándor Anyanyelvi és Művelődési Kört. Óvodásokkal, kisiskolásokkal, fiatalokkal játszva-mesélve-énekelve újra elkezdték a magyar nyelv tanítását. A 90-es évek elején a helyi általános iskolában már osztálynyi gyermek önálló tantárgyként, az 1. sz. középiskolában már száznál több fiatal fakultációs órákon tanulta a magyar nyelvet.

Lassanként rendszeressé váltak magyar szavalóversenyeik, emellett karácsonyi és más közösségi ünnepségeik. Amikor már az anyaország támogatására (pl. Rákóczi Szövetség, a Mocsáry Alapítvány és mások) is számíthattak, sikeres magyarországi gyermeknyaralásokat is szerveztek.

A 175 éves római katolikus templomban az idén már kétszer ültek nevezetes ünnepet a rahóiak. Először május 16-án, amikor védőszentjük, Nepomuki Szent János búcsúját összekötötték a keresztény magyar állam millenniumával. Együtt ünnepeltek a velük a más nemzetekhez és egyházakhoz tartozók is, de többen érkeztek Kárpátalja más tájairól és az anyaországból is. A zsúfolásig megtelt templomban előbb a magyar gyerekek mutatták be zenés-verses műsorukat. Ezután a papság mondott köszönetet a Gondviselésnek 175 igen forgandó év kegyelmeiért. A rahói magyar közösség az anyaországi partnerektől Szentkoronás Millenniumi Zászlót, majd a rahói római katolikus gyülekezet az egri rektortól az egri érsekség által adományozott Millenniumi Zászlót vehetett át. Juhász János rahói plébános vendégeitől csak azt kérte: vigyék magukkal az anyaországba egy szülőföldjén élni akaró magyar közösség jó hírét.

Május 20-án került sor a X. rahói magyar szavalóversenyre. A felkészítő pedagógusok közül ki kell emelnünk a rahói Zelinszky Évát, Schleiher Etelkát, a gyertyánligeti Einben Évát és Kuriljak Katalint, a kőrösmezői Szenek Olgát. Az összesen nyolcvanöt versenyzőt — nyelvtudásuk szerint — négy csoportba sorolták. Főleg a nyelvükkel éppen ismerkedő legkisebbek restelkedtek, hogy néha-néha „biccent” még a magyar szó a rahói gyermekszájak szögletén. Aki ott lehetett, e biccenéseket nem állta meg könnyek nélkül... A magyar versmondásban versenyző gyerekek felmenői igen sokfélék: mindkét ágon magyaroktól a mindkét ágon nem-magyarokig váltakoztak. Utóbbiak alkották a többséget.

A fő szervező Bilics Évának ez év július 20-a ugyancsak emlékezetes napja marad: nemcsak a rendíthetetlen hűségű görög katolikus püspök, Ortutay Elemér emlékére alapított, és idén másodszor odaítélt díjat vehette át, hanem Pomogáts Bélától, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága elnökétől áldozatos munkájáért elismerő oklevelet is. A X. magyar szavalóversenyen, a 14-17 évesek kategóriájában az első helyet unokája, Hacskó Éva szerezte meg.

Záhonyi Lóránt