Az angol egyházat nem VIII. Henrik alapította

Interjú John Hinddel, Gibraltár és Európa anglikán püspökével

Az augusztus 20-án hazánkban tartott egyházi „csúcstalálkozó” résztvevői különböző fizikai és lelki távolságra állnak Rómától. Bár katolikusok és anglikánok között több teológiai kérdésben nincs egyetértés, az esemény résztvevői azt tapasztalhatták, hogy a mindennapok gyakorlatában a két egyház igen közel áll egymáshoz. A kereszténység jóval a XVI. század előtt jutott el angol földre, a Church of England létrejötte ugyanakkor VIII. Henrik király családi életéhez kötődik. Az anglikán közösség elkötelezett tagjaként hogyan tekint e világi összefüggésre? — kérdeztük elsőként John Hindtől.

„Olyan életet kell élnem, amellyel hű vagyok Krisztushoz...”

— Mindenekelőtt ki kell javítanom a kérdésben rejlő hibát. A Church of England-et nem VIII. Henrik alapította, hanem Szent Ágoston (nem azonos a hyppói püspökkel), akit a VI. század végén Gergely pápa küldött Angliába. A reformáció ideje valóban meghatározó jelentőségű volt, s a király magánélete komoly hatást gyakorolt az egyház életére, aminek egyaránt voltak jó és rossz következményei. A legrosszabb következmény az volt, hogy a Church of England elszakadt Rómától, a számos pozitívum között kell azonban említeni, hogy a liturgia és a Szentírás nyelve angol lett. Papként, püspökként természetesen nem fogadhatok el semmiféle világi befolyást az egyház életébe, Európa történelme azonban tele van ilyen eseményekkel. Augusztus 20-án Szent István királyra emlékeztünk — senki nem mondhatja róla, hogy teljes mértékben szétválasztotta volna az egyházat és a politikát.

Világszerte számos modell létezik állam és egyház kapcsolatában. Míg például Magyarországon a kettő szétválasztásáról beszélünk, Angliában igen szoros a kapcsolat. Melyek e helyzet előnyei és hátrányai?

— Bizonyos országokban, például Angliában, még valóban erős kapcsolat tapasztalható állam és egyház között, az anglikán világ legnagyobb részén azonban egészen más a helyzet. Egyes helyeken az egyház megállapodást kötött az állammal, máshol viszont üldöztetések közepette a túlélésért kell küzdenie. Az anglikán püspökök egy része tagja a parlament második kamarájának, a Lordok Házának, s ez azt jelenti, hogy új törvény vagy parlamenti döntés nem születhet az egyház nélkül, így érdemben részt vehetünk a társadalom életében. A szoros kapcsolat inkább az egyház számára jár hátránnyal: az anglikán zsinat határozata például csak akkor emelkedik jogerőre, ha azt a parlament is jóváhagyta, továbbá az állam még mindig befolyással bír a püspökök kinevezésére.

Míg a katolikus egyház a protestáns felekezeteknél nem ismeri el az apostoli jogfolytonosságot, anglikán püspökként ön még a pápa szemében is az apostolok utóda. Mit jelent ez a folyamatosság mindennapi életében?

— Az apostoli jogfolytonosság teológiai szinten azt jelenti, hogy a mai püspökök ugyanazzal a felhatalmazással működnek, mint amit Jézus adott az apostoloknak. Személyesen pedig azt élem meg, hogy nem a magam ura vagyok, hanem „munkaköri leírásom” szerint olyan életet kell élnem, mellyel hű vagyok Krisztushoz, s testvériséget kell megvalósítanom püspöktársaimmal. Az apostoli jogfolytonosság ugyanis nem közvetlen kapcsolatot jelent egy konkrét apostol és egy konkrét püspök között, hanem azt, hogy a püspökök a Jézus alapított apostoli család részei.

Néhány éve az anglikán döntés, mely szerint az egyház a jövőben nőket is pappá szentel, nagy vitát váltott ki, melynek eredményeképpen több hívő átlépett a katolikus egyházba. Az eltelt néhány év után hogyan ítéli meg a női papok tevékenységét?

— Az anglikán közösség harminchat autonóm tartományból áll, és ennek mintegy fele szentel nőket pappá. Tagadhatatlan, hogy ennek következtében sok anglikán áttért a katolikus hitre, számuk azonban nagyjából kiegyenlíti azok arányát, akik a katolikus egyházból érkeztek az anglikán közösségbe. A női papok helyzete máig nagy vitákat vált ki: a többség örül tevékenységüknek, ám egy erős kisebbség nem tudja őket elfogadni. Ahelyett azonban, hogy a két tábor szembenállását erősítenénk, egyházunk megpróbálja a két nézet képviselőinek békés együttélését elősegíteni. Hat év telt el az első női pap felszentelése óta, és azt látom, ez a törekvés eredményre vezetett. Én például nem szentelek fel nőket, ám testvéri szeretetben igyekszem élni azon püspöktársaimmal is, akik igen. A női papok kérdésében egyébként nem is a lelkipásztori tevékenység ellátása kelt feszültséget, hiszen azt a gyakorlatban egy nő is ugyanolyan jól el tudja látni, mint egy férfi. A vita — miként más egyházakban is — a teológia szintjén zajlik, s a fő kérdés: valaki, akinek Jézus Krisztust kell jelképeznie ezen a különleges módon, lehet-e nő?

Bár a Church of England nem él teljes egységben Rómával, évek óta tart az ökumenikus párbeszéd. Ön szerint meddig mehetünk el a dialógusban?

— Az anglikán és római katolikus egyház több mint harminc éve folytat teológiai párbeszédet, hogy megpróbáljon egyezségre jutni a vitás kérdésekben. Az eucharisztia és a papi rend területén közel állunk az egyetértéshez, a pápai tekintély ügye azonban sokkal nehezebb téma. A párbeszédnek egészen addig folytatódnia kell, amíg teljes közösségben nem leszünk egymással — minden más út Jézus elárulása.

Szőnyi Szilárd

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu