|
Erasmus műhelyében Európa élő lelkiismerete Hogy mi rejlik az alcím mögött, némi magyarázatra szorul. A „műhely” jelzi, hogy munkáról van szó; hosszú, több évtizedes szellemi munkáról, melynek nagyra törő céljai vannak. Ezek közül a legfontosabb az, hogy mi, magyar keresztények is birtokba vehessük azt a szellemi örökséget, melyet Erasmus, Európa tanítómestere, a humanisták koronázatlan fejedelme hagyott ránk. Már életében így nevezték; sőt még sokkal fontosabbat is mondtak róla: Európa élő lelkiismerete! Tartottak is tőle, egyházi és világi fejedelmek, nagyurak és egyszerű emberek, de még a szerzetesek is. Mindenki tudta, hogy igazat mond, mert azonos mércével mérte az embereket: Krisztus evangéliumával.
Nemzetközi síkon Erasmus-alakja tisztán ragyog. Az Európai Unió kulturális csereprogramja nem véletlenül viseli az ő nevét. De a II. vatikáni zsinat után megújult kereszténységnek is ő volt legmerészebb megálmodója és előfutára. Minálunk azonban az ismert ateista ideológiai okok miatt tudatosan eltorzított Erasmus-portré él a köztudatban. Éppen ezért szerveztem meg csendben, észrevétlenül azt a szellemi műhelyt, mely a keresztény reneszánsz legnagyobb alakjáról hiteles képet nyújt. Ezt pedig egyetlen módszerrel lehet elérni, ha őt magát szólaltatjuk meg. Az ugyanis mindig kockázatot rejt magában, ha egy nagy szellemóriásról ki-ki a maga világnézete szerint mondja el, hogy mit akart, mi volt szellemi tevékenységének rugója és örökségének lényege. A mi műhelyünk a nehezebb utat választotta, mert nem vitatható szellemtörténeti értékeléseket vagy érdekes esszéket irtunk a rotterdami barátról, hanem körültekintő kutatással kiválogattuk azokat a műveit, melyek már a Mohács korszakában élő hazai erasmistáinkat is lázban tartották, és magyar fordításban az olvasók asztalára tettük, illetve tesszük. Így készítettük el tizenöt évvel ezelőtt a Szapolyaiak budai, majd gyulafehérvári könyvtárában őrzött Erasmus-kötetnek, az Institutio principis Christiani-nak magyar fordítását a Keresztény fejedelem neveltetése címen. Hogy mekkora értéket jelentett munkánk, mutatja, hogy a diktatúra kultúrpolitikájának kiskapuit kijátszva, az Európa Könyvkiadó 1987-ben vállalta közreadását. A kis példányszám miatt nem jutott el az ország minden könyvesboltjába, mégis nagy visszhangra talált, és 1992-ben második kiadást ért el. Feltűnő volt a keresztény nevelők óhaja: ezt az erasmusi remekművet minden pedagógus ma is olvassa el, hogy ráébredjen hivatásának és felelősségének nagyságára. Az eddigi eredményeken felbátorodva új célt tűztem magam elé: adjuk olvasóink kezében Erasmus legismertebb vallásos „Zsebkönyvét” friss, lendületes magyar fordításban. Az Enchiridion militis christiani című könyvecskét Kempis Krisztus követéséhez tudnám legjobban hasonlítani, mert ennek is az a célja, hogy olvasója mindig magánál hordja és lelkét közelebb emelje az Úr Jézushoz. Természetes, hogy Erasmus nem tagadja meg önmagát, és az ókori klasszikusoktól örökölt műveltsége ott, csillog stílusán. A latin nyelv ismeretének nehézségei egyre bonyolultabbá teszik műhelyünk munkáját. Neves klasszika-filológusaink évtizedek során elhunytak, új generációt pedig nem voltunk képesek felnevelni. Éppen ezért nagy öröm volt számomra, amikor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem latin tanszékén diplomát szerzett fiatal tanárnő, Babics Zsófia személyében olyan munkatársra találtunk, aki az Erasmus műhely elvárásainak mindenben eleget tudott tenni. Mindezt azért írom az Új Ember hasábjain, mert a közeljövőben az Új Ember Kiadó jelenteti meg a hazai Erasmus kutatás számára nélkülözhetetlen fordítást. Szörényi László az előszóból vett mondatában „úttörő kiadványnak” nevezi műhelymunkánkat; „e nélkül ugyanis csonka marad a magyar irodalomtörténeti önismeret, és nem fejlődhetik ki újra a magyarországi neolatin filológia. Erasmus világi hívek számára írt könyvét , a Krisztus fegyverzetében című fordítást olvasóink figyelmébe ajánljuk! Barlay Ö. Szabolcs |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|