A mustármag már a földben van...

A Megváltó a Pepsi-szigeten?

Idén augusztusban is megrendezték az óbudai Hajógyári-szigeten a fiatalok körében közkedvelt Pepsi Sziget Fesztivált. Az előző évek gyakorlatához képest azonban volt ott egy számunkra jelentős újdonság: a történelmi egyházak a Közös Pont ökumenikus sátor felállításával maguk is hozzáfogtak az egyre népesebb találkozó arculatának formálásához.

De vajon mit keresnek a keresztények egy ilyen rossz hírű helyen, ahol hatvanezernyi lézengő, életunt fiatal próbálja sörbe és kicsapongásba fojtani olthatatlan magányát, ahol bömböl az értéktelen zene, halmokban áll a szemét? Lehet-e ennek a bódult tömegnek Krisztus örömhírét méltó módon átadni?

Nemcsak lehet, hanem kötelező így cselekednünk, hiszen Szent Páltól tudjuk, hogy nincs alkalmatlan helyzet az evangélium hirdetésére, csak a módot kell okosan megválasztani. Ezt a lehetőséget ismerték fel egyházi vezetők, amikor keretet biztosítottak a szerény missziónak.

A történelmi egyházak ugyanis — bármilyen fájdalmas a beismerés — elveszítették emberformáló befolyásukat a mai fiatal nemzedékre. Korunk fiataljainak nagy része nem keresi fel a templomokat, s egyéb fórumoktól várja a választ élete megoldatlan kérdéseire. Nekünk pedig Jézus példáját követve utánuk, értük kell mennünk, meg kell keresnünk, és közösségbe kell vonnunk az elveszett bárányokat, elgurult drachmákat, mielőtt mások, más célok érdekében teszik ezt meg előttünk.

A Sziget tehát nem Szodoma és nem Ninive, melyet — életvitelén jó farizeusként megbotránkozva — nyugodt szívvel elítélhetnénk. Sokkal inkább hasonlatos az ókori Korintushoz: különböző embercsoportok és kultúrák találkozóhelye, ahol széles kínálat mutatkozik szellemi és spirituális téren is. A kereszténység itt, a vallások újkori piacán — mint a kezdetekben — újra egy a választható lehetőségek közül. Talán nem is a legvonzóbb, hiszen nem újdonság, kétezer év sokak által kevéssé értett hatástörténetével terhelten, tagadhatatlan bűnökkel és felejthetetlen érdemekkel a háta mögött. Mindenesetre rendelkezik egy olyan — egyetemes, minden kor minden emberéhez szóló — jó hírrel, melyről nem tud és nem is akar hallgatni.

A tapasztalatok pedig hála Istennek azt mutatják, hogy a Sziget látogatói fogékonyak a keresztény üzenetre, ha azt számukra hozzáférhető, életközeli forrásból, szabadon meríthetik. Nem várt népszerűségre tett szert ugyanis a Közös Pont sátor, bemutatkozó programkínálata révén.

A „Fess egy képet, kapsz egy csokit!” akcióban olyan alapvető jelentőségű fogalmakat jelenítettek meg a fiatalok, mint a bűn, a halál, Isten, élet, lélek, szeretet. A napi több mint háromszáz kép között sok volt az elgondolkodtató, művészi igényű munka, amelyek támpontot nyújtottak az adott téma részletesebb megbeszéléséhez. Az evangélikus kezdeményezésű Horizont Feszegetések a manapság népszerű zenészek közreműködésével szintén komoly érdeklődést keltettek. Kerekasztal-beszélgetéseink a spiritualitásról, aktuális társadalmi kérdésekről folytak, ugyancsak nem elhanyagolható látogatottsággal. Nagy sikert ért el a Láthatatlan Színház társulata is, amely az emberi életút bibliai szövegezésű, dramatizált bemutatására vállalkozott, valódi katarzissal ajándékozva meg a résztvevőket. Vendégeink voltak az angolkisasszonyok, a Pax Életvédő Szervezet, esténként pedig egy-egy keresztény zenekar koncertezett.

E színes rendezvény-paletta mellett is egész nap legfontosabb tevékenységünk maradt a beszélgetés, amely tea és zsíros kenyér teremtette baráti légkörben folyt az élet különféle dolgairól. Itt szembesülhettünk igazán a saját korosztályunkat a történelmi egyházaktól elválasztó nehézségekkel, előítéletekkel, sok esetben valós sérelmekkel, negatív tapasztalatokkal. Megtanulhattuk, hogy senki sem azonos a róla bennünk kialakult képpel, elvárással, ítélettel, és hogy a külső megjelenés milyen megtévesztő lehet. Kellemesen csalódhattunk beszélgetőtársainkban, mind emberség, mind műveltség, mind nyitottság, tolerancia tekintetében. Nekünk pedig talán sikerült reálisabb, árnyaltabb képet adnunk a kereszténységről, cáfolva annak konzervatív, életidegen voltát, bemutatva értékeit, dinamikus, örömteli valóságát.

S mindez a református, az evangélikus és a katolikus egyház ifjúságának testvéri együttműködésével jött létre, hitelt érdemlően felmutatva az egy akol és egy pásztor krisztusi eszményét.

Mi, akik ezt a hetet a Szigeten töltöttük, nem vagyunk utópisták. Tudjuk, hogy sátrunk a rá irányuló jótékony figyelem ellenére is halvány fénypont volt csupán a fesztivál tömegeket vonzó, szemkápráztató szuperprodukcióival szemben. Valami azonban elkezdődött: jelen voltunk, képviseltük Krisztust egy Európa-szerte mind több fiatalt vonzó rendezvényen. Tapasztalatainkat, eddigi munkánk eredményeit külön kiadvány formájában fogjuk összefoglalni, melyet köszönetnyilvánításként el kívánunk juttatni az egyházak vezetőihez, kérve további hathatós támogatásukat. Hiszen a mustármag már a földben van, a növekedést pedig Isten megadja!

Tóth Balázs

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu