|
Esztergomi kispapok a kanadai magyaroknál A történet úgy kezdődött, hogy két esztergomi kispap arra kérte a szeminárium prefektusát, Horváth Zoltán atyát: segítsen nekik abban, hogy a nyár folyamán angol nyelvterületen gyakorolhassák a nyelvet...
Nehéznek tűnt ez a kérés, mivel a magyar szemináriumok főleg a német nyelvterületekkel vannak kapcsolatban. A prefektusnak azonban vannak ismerősei Kanadában, a winnipegi magyar plébánián. Rajtuk keresztül érdeklődött a helyi plébánostól Paul Hanck atyától — aki nem magyar ugyan, de nagy szeretettel van a magyarok iránt —, hogy hajlandó lenne-e két esztergomi szeminaristát vendégül látni hat hétre a nyáron. A kanadai plébános igenlő válaszával együtt arról is értesítette a két magyar kispapot, hogy már be is fizette őket egy nyelviskolába, megszervezte a szállásunkat, ellátásunkat és a programokat is a legapróbb részletekig. Az útiköltséget részben a kispapok családja vállalta, de jelentős segítséggel járult hozzá a Papnevelési Alapítvány is.
Pál atya már a repülőtéren várt minket, és azzal a nagy szeretettel fogadott, amivel egész végig gondunkat viselte. Betekintést nyertünk a plébániai életbe, ahol alkalmunk volt megismerkedni kanadaiakkal, portugálokkal, olaszokkal, franciákkal, ukránokkal, Fülöp-szigetekiekkel és olyan nagyszerű magyarokkal, akik egy messzi országban is igyekeznek fönntartani Szent István királytól kapott hitüket és magyarságukat. Pál atya és a hívek nagyon változatos programokat szerveztek nekünk. Külön öröm volt, hogy sok család otthonába ellátogathattunk. Odaérkezésünk után sem sokkal rájöttünk, hogy ez a hat hét nem pusztán egy nyelvgyakorlás és tanulás lesz, de természetesen, hanem ennél még sokkal több. Megismerni egy másik világot, azt hogy ott hogyan élnek a magyarok, miként élik a hitüket, s hogy milyen áldozatos szeretettel vannak irántunk. Licskó Szabolcs és Ujházi Lóránd esztergomi papnövendékek |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|