|
Az imádságról Timothy Radcliffe, a domonkos rend angol nemzetiségű legfőbb elöljárója írja „La Croix” francia napilapban: Bevallom, sok problémám van az imával. Igen gyakran elkalandozik a figyelmem, szétszórt vagyok. Sok előadásra készülök, írok és ez foglalkoztat. Eszembe jut Noel Coward angol író egy szellemes anekdotája. Amikor egy fogadáson találkozott barátjával, azt mondta: „Mivel most nincs időnk arra, hogy egymás dolgairól tájékozódjunk, az egyszerűség kedvéért beszéljünk rólam.” Az imánk is így szokott kezdődni: magunkról, ügyeinkről szólunk Istenhez. Aztán esetleg másokról is. Aztán a végén elcsendesedünk. Mint mikor szétszórtságom elől a kápolnába menekülök, és sokszor csak ott ülök — az Isten előtt. Simon Tugwell nevű rendtársam szava megvigasztal: Mikor barátainkkal találkozunk, nem gondolunk rájuk, hiszen együtt vagyunk. Amikor imádkozunk, nem Istenre gondolunk, hanem Vele vagyunk. Olykor szótlanul is. Máskor Szent Ágostont idézve „Uram, tégy szentté, alakíts át” — megijedek, és riadtan hozzáteszem: de ne mindjárt! Előbb elvégzem ezt a feladatot, elrendezem dolgaimat, majd tavasszal... Remélem azonban, hogy egyszer majd nem jut eszembe, hogy „ne azonnal”. Isten türelmesen vár, mint igaz barátom. rosdy |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|