|
(ezerötszáz gyors) Türelmi zóna A nyár nagy témája volt a türelmi zóna. Mogyoródon, a Forma-1-es futam idején a helyi önkormányzat barakkok kialakítását engedélyezte, ahol prostituáltak folytathatták üzletszerű tevékenységüket — állítólag számlaadási kötelezettséggel. Vajon hogyan nevezték meg a számlán a szolgáltatást? Vajon az összegben benne volt-e az áfa? Vajon ezt az áfá-t később vissza lehetett-e igényelni? Vajon elfogadható-e az érvelés, amely szerint azért jelölték ki a területet, hogy a lányok ne a bokrok tövében nyújtsák szolgáltatásaikat? Vajon elfogadható-e az a magatartás, amely a tilalmas tevékenységet kijelölt helyen megtűri? A türelmi zónákban. Lehet, hogy hamarosan a lopás és a gyilkosság is megengedett lesz: legalábbis a kijelölt helyen? Nemrég a ház előtt feltörték az autómat. A rendőr vigasztalt: szerencsém van, hogy nem tudták elvinni, a százezer forintos kár meg nem nagy ügy... És akkor még nagyobb szerencsém lesz, ha nem találják meg a tettest. Mert ha mégis, akkor nem fizet a biztosító: pereskedhetek éveken át... Amikor ezt követően újra robbantásokról meg lövöldözésekről hallottam, rám tört a kétség: lehet, hogy Magyarország egy merő türelmi zóna? Csak én nem tudok róla? De talán hírt se adtak róla. Ahogy arról se, hogy a házunk körül kell elviselnem a szolgáltatásaikat kínálgató hölgyek önreklámozó szólongatásait. Múltkor nem volt erőm elhessenteni az egyiket. „Lehetne köztünk valami, szépfiú?” Bamba szótlanságomat beleegyezésnek hihette, „akkor mehetünk?” Gondoltam, emlékezetessé teszem neki a találkozásunkat: rendben, de ne legyen félreértés, nálam előre kell fizetni. Nem idézem a választ, szegény édesanyámat mindenesetre
szakmabeliként emlegette a hölgy, akit azóta nem láttam a házunk
körül. Kívül kerültem a türelmi zónáján? Kipke Tamás |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|