Lelki ismeret

Mikor e sorok megjelennek, feltehetőleg már elmúlt a hőség, a nyár és a szünidő. Nekem is kezdődik az egyetemi munka, nem is bánom, csak azt, hogy a nyárra tervezett nagyobb munkáimból nem sokat végeztem, elfoglaltak a napi teendők, a sürgős írni- és tennivalók, meg aztán beteg is voltam, de hát ez mind magánügy. Az már talán kevésbé, hogy azért nem telt üresen az idő: sokat olvastam, gondolkoztam, dolgoztam a kertben, és megtanultam főzni. Éppen egy esztendeje hunyt el feleségem, rá is kényszerültem arra, hogy egy teánál vagy rántottánál többre jussak, de mostanára érett meg bennem a kedv is, hogy jó ételeket főzzek barátainknak, rokonainknak, ismerőseinknek, ha megtisztelik házunkat. Nem vagyok valami nagy szakácsművész, leginkább a magyaros ételeket tudom megfőzni, vagyis amihez hagyma és paprika kell, de a bableves is hetenként megjelenik az étlapon. Az ember mindennap tanul valamit, főleg saját tapasztalataiból, sikereiből és kudarcaiból, a szakácskönyveket egy idő után el lehet dobni, mint a tankönyveket. Marad a rutin és az érzés, mennyi fűszer kell és miféle, és meddig lehet elmenni a kísérletezésben. S az egésznek a tétje a vendégek öröme, mert bizony magamnak ritkán főzök, egyetlen személyre nem is nagyon érdemes végigcsinálni a vesződséges munkát.

A katolikus középkor parancsa, a szolgálat és szeretet így kíséri az embert élete válságos, magányos szakaszaiban is. Csak mostanában kezdtem megérteni férfi létemre a családanyák, háziaszszonyok küldetésének hétköznapi szentségét, s azt a gondot, amire csak vállat vontam egykor: „mit főzzek holnap?” Bizony, egy jó verssel felér egy jó gulyásleves, közvetlen haszna bizonyosan több az utóbbinak, bár a jó vers akkor is lángol, amikor a föld azokat is eltemette, akik egykor a levest ették. A halhatatlan lélek és a múlandó test perlekedik bennünk mindennap, s mindegyik követeli a maga jussát.

Valamiféle egyensúlyra lenne szükség, de hol a lélek, hol a test esendő. Mindkettőnek tanulnia kell a földi világ végezetéig. A lélek a mennybe törne imádsággal, verssel, képpel és szoborral, a test pedig enni-inni vágyik, nem nagy dolgokra, csak hétköznapi biztonságra. De a testnek és a léleknek is tanulnia kell, vagyis ismerkedni a teremtett világgal és alkalmazkodni hozzá, sőt, ha lehet, jobbá változtatni azt. Vagy legalább elviselhetőbbé. Mert gyakran és szívesen elfelejtjük, hogy ez itt nem a tökéletes teremtés, és sohasem lehet az, inkább próbapálya, mert Krisztus királysága nem e világról való. Megpróbáljuk jobbá tenni e világot, de jobb, ha tudjuk, hogy csak magunkat tehetjük jobbá, szeretettel, önzetlen munkával, örökös tanulással. Mert ha munka és szeretet van benne, szinte mindegy, mit csinálunk. A jó háziaszszony és a Nobel-díjas tudós között nagy a társadalmi különbség, de hiszem, hogy Isten előtt egyenlőek. Csak az a kérdés, mit tanultak és mit tudnak, s hány embernek segítettek. S az is lehet, hogy a szakácsművészet többet ér, mint az atomfizika.

Szentmihályi Szabó Péter

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu