|
|
Két ősi kő a Dormitio-templom tornyában Sion hegyén emelkedik Jeruzsálem egyik legszebb temploma azon a helyen, ahol a hagyomány szerint Szűz Mária befejezte földi életét. Jézus mennybemenetele után az első jeruzsálemi közösség az utolsó vacsora terme körül gyűlt össze. Jézus a kereszten Szent János apostolra bízta édesanyját és a hagyomány szerint vele együtt a Sion hegyén élt. Itt épült az első templom Jeruzsálemben: a Szent Sion temploma. Ennek északnyugati sarkában volt egy bekerített hely, amely Mária házára emlékeztetett. A hagyomány szerint ez az a hely, ahol Mária befejezte földi életét, „elszenderült”. A templomot 614-ben a perzsák rombolták le, az újjáépített templomot 1009-ben Hakim kalifa, de erre a sorsra jutott később a keresztesek által felépített templom is. E sok rombolás ellenére a keresztények két ősi követ megmentettek erről a helyről: Mária kövét és Szent István kövét. Ezeket az elpusztult templom helyén lévő kertben látogatták a hívek. Régi feljegyzések találhatók e két kőről. Mária kövéről tesz említést Szophroniosz jeruzsálemi pátriárka (580-638). Költeményében megénekli a szent helyeket és lélekben látogatást tesz ezeknél. Így jut el Mária kövéhez is: ahhoz a kőhöz, amelyre Isten választottját fektették, s ahonnan a kegyelem, mint gyógyforrás árad mindenkire. Szent István kövéről a galliai Arkulf püspök emlékezik meg. Ő 670 körül járt a Szentföldön, s beszél arról a kőről, amely a Sion hegyi nagy bazilikában van, amelyen István diakónust a városon kívül megkövezték. Ugyanezt írja Beda Venerabilis is: itt a Hagia Sophiában mutatják a követ, amelyen az első szent vértanút, István megkövezték. II. Vilmos német császár a török szultántól megvette a lerombolt templom területét az utolsó vacsora terme mellett és a német keresztényeknek ajándékozta, hogy oda templomot építsenek. Ez akkor kert volt. A keresztények a kert keleti sarkában tisztelték Mária elszenderülésének helyét. Ezen a helyen két nagy kő feküdt. Ezeket a köveket a keleti keresztények, főképpen az etiópiai és szíriai keresztények szent kövekként tisztelték. Az egyiket Mária házából valónak tartották, a másikkal pedig az első vértanú, annak ott tartózkodása és ereklyéi függtek össze. Ezeket buzgón látogatták a keresztények. Amikor az építkezés megkezdődött a keleti keresztények küldöttei aggódó kérdésekkel jöttek az építészhez, hogy mi történik a két kővel. Még diplomáciai egyezkedés is volt a kövek további sorsáról, amint ezek az aktákban megtalálhatók. Az építész megígérte az etiópiai és szíriai keresztényeknek, hogy a köveket úgy helyezi majd el az építendő templomban, hogy a zarándokok továbbra is látogathassák őket. A torony lábához falazta be őket, s a mai napig ott találhatók. Különösen az etiópiaiak tisztelik a „Sioni Máriát” és országukban nagyon sok templom viseli ezt a nevet. Az egyik ilyen templom fővárosukban Axumban található. Az etiópiai hagyomány szerint itt őrzik a frigyszekrényt is. A Dormitio templom altemplomában van a szép Mária szobor, amely úgy ábrázolja Máriát, mint aki a béke nyugodt álmát alussza. A Dormitio apátság körlevele arról számolt be, hogy Meisner bíboros (Szentföldi Német Egyesület) azt ígérte, hogy a követ ez elé a szobor elé helyezteti át. Így a kő oda kerülne, ahol Szophroniosz pátriárka is látta és azt írta róla: „Mária innen, mint gyógyforrásból kegyelmet áraszt.” Gyürki László |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|