Családok szentélye

Két esztendeje, ’98. augusztus 15-én — Nagyboldogasszony napján szentelték fel a debreceni Szent Család plébániatemplomot. A XX. századvég árvaságában összegyűjtő szentélyt, ahol Máriához naponta fordulhat a bizakodó: „Minden reményünk csak te vagy”. Nem kell szociológushoz, pszichológushoz fordulni, hogy adatolt legyen korunk családi állapota. Elég belenézni a sajtóba, meghallgatni néhány hírt és — összeáll a képlet. Ebben a túlzsúfolt iramban (benne önzés, tülekedés, tolvajlás és szinte minden, ami már Szent István király törvényeiben szerepel) annak szánnak legkevesebb helyet, amelyről itt, Debrecenben, a Tócós-kertben gondoskodtak-gondoskodnak: család-közösségekről egy templom körül. Áll ez a szép hajlék, mint „aranyos ház”, belülről irgalmasan, kívülről hívogatólag...

"... belül irgalmas..."

Fodor András plébános, püspöki helynök szavai nyomán megéled a múlt: a Szent Anna templomhoz tartozó iskola, ahová misézni jártak, míg a szabadság első évében, ’90-ben szóba jött: sokan élnek a Tócósban, Isten-háza is kellene.

1980-ban kerültem a városba hittanárnak, a református gimnáziumban is tanítottam — hallom Fodor Andrástól. Szóltak, menjek imanyolcadra. A testvéregyház szóvá tette, hogy mi nem vagyunk az Ökumenikus Tanács tagjai. Hat év múlva változott a helyzet: Tímár Mihály plébános a beiktatásra meghívta a református testvéreket. Hát így kezdődött, s azóta folytatódik. ’93-tól kölcsönös az imahét: egymás templomaiban — felváltva — zengjük Isten dicséretét.

Természetesen a Szent Családban is...

— Nagyon gyümölcsöző az ökumené. Előbb épült a református templom. A testvér-lelkész szívesen jön hozzánk, ökumenikus vesperásokon szívből hangzik a himnuszok legszebbike: „Magasztalja lelkem az Urat...”

Új templomhoz a hely megválasztása döntő lehet.

— A titulus igazított el: ha már Szent Család, nézzük meg, melyik részen található gyerekjátszótér! Ha kinéz az ablakon, láthatja a zsivajgó „angyalteret”, ami azt jelenti: közel laknak a családok. A plébániaközösséget alkotók. Így állt össze a képviselőcsaládok közössége. 23 tagunk van, az elnök Németh Béla, a liturgikus szekció vezetője Petrik János akolitus, hitoktató. A lelkipásztori és a liturgikus részleg együtt munkálkodik. Éppen most lép be az ajtón Báránkó András, a karitatív csoport irányítója és Kind Imre gondnok (akolitus). Lehet, hogy apróság, de nálunk nagyon fontos: ő tartja nyitva egész nap a templomot, vagyis figyelmezi az ajtókat.

Mit jelent a Szent Család plébánia családiassága?

— A lakótelepi stílushoz stílusos templomot kaptunk — válaszol Németh Béla. Meghatározó a kérdés: családiasság. A hívek döntötték el — rajzok alapján — milyen legyen a Ház, ahol Istent és a példakép Családot meglátogatják. A vezetőségbe választott családok körében sokan megfordulnak. Közösségünk lelki-szellemi szándékát talán a Sík Sándor fordította zsoltársorokkal tudnám kifejezni: „Tiszta szívvel akarok járni-kelni házam lakában. Az álnok szív tőlem távol legyen; ami gonosz, nem ismerem.” Itt nem illik „rágnia” senkinek a felebarátját...

* * *

Statisztikai adatok arról tudósítanak, hogy a misére járók létszáma 300-400 körüli. (’93 előtt 30, majd 180 fő volt). A munka nem látványos, de szívós. A Szent Annában 200 hívő megtölti a padokat, itt 350-en le tudnak ülni.

Családi szentély. Több helyen a síró kicsiket kiküldik a szülőkkel a szentmiséről. Itt a plébános kéri: maradjanak. S végül is így a helyes a gyerek a maga gyerek-valóságával van jelen az Isten házában. Azt hallom: a földből nőttek ki a falak, hiszen lépcső sincs. A karitász vezetője tájékoztat: második esztendeje a „nem ráérő szülők” gyerekeit gondozzák —, nyári programok, kirándulások adnak nekik élményt...

Az esti együttléten a funkciókat betöltők és a családtagok bibliaköri találkozásokról szólnak, család-csoportok rendszeres együttlétéről — vidám napokon. A gyerekek a korszerűen: plébániával, közösségi helységekkel egybeépített templomot „angyalkertnek” tekinthetik: játszószobák, hittantermek bensőséges hangulata az ég valóságos áldása számukra.

A családi vendégségek sem hiányoznak: meglátogatják egymást, szendvics, pohár bor, üdítő a közösségben még jóízében is más, több...

A sokat emlegetett idegenség: idegen. Az ökumené valódi erővé vált, hiszen rájöttek — mindkét részről: csak összefogással lehet ellenállni az ateizmusnak. Az Istenben bizakodó tudja: „igazságot és kegyelmet dalol”. Ez a meggyőződésük, amikor a kórházban egyeztetik (református, katolikus testvérek) a pasztorációs időt; a megyei gyógyintézményben ökumenikus kápolnában nyújtanak lelki vigaszt a lelkészek, akik egyúttal kórházi alkalmazottak. De a zsoltár szelleme él bennük, ha vidámságokon vannak együtt.

Amikor távozunk, csöndes a játszótér. Otthon álomra hajtják fejüket a kicsinyek. A szülők gondjaikat azzal osztják meg, Akinek védőszárnyai alatt lakoznak nappal és éjszaka.

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu