 |
 |
 |
 |
2000.
augusztus 13. |
Szervatiusz Tibor: |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
Szó szót követ Görbe vagy egyenes? Van egy portugál eredetű közmondásunk, elég gyakran hallható-látható — a következő, rossz formában: Isten görbe vonalakkal is tud egyenesen írni. Úgy gondolom, ezt a tevékenységet nem kellene az Úr hatáskörébe utalnunk. Aki ír, az bizony az esetek többségében görbe vonalakkal ír, lehetőség szerint egyenesen róva a sorokat. — Eszembe jut kisiskolás korom buzgó igyekezete, amikor összevont szemöldökkel és félig kidugott nyelvvel összpontosítottam, hogy a kezeim közt még rakoncátlan töltőtollat jól rányomva a vonalas füzet oldalaira minél szebb fecskefarkakat rajzoljak, amelyekből előbb-utóbb fö betű lett, nem is beszélve a k meg a h — no meg az sz — huncut kanyarulatairól. Görbe vonalak — többé-kevésbé egyenesen. Kevés ember élete töretlen: legtöbbünkét vargabetűk, tévutak, botorkálások, bűnök is jellemzik. Az irány kettős: Istentől — Istenhez. De sosem tőle függetlenül. Ady így vall erről: „Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: / Te voltál mindig mindenben minden, / … / Köszönöm neked az első sirást, / Köszönöm törtszívű édesanyámat, / Fiatalságomat és bűneimet, / Köszönöm a kétséget, a hitet, / A csókot és a betegséget.” (Köszönöm, köszönöm, köszönöm) * * * A lépteink rajzolta betűk, amelyekből sorsunk-történetünk íródik, görbe vonalúak, akárcsak azok, amelyeket papírra írunk-nyomtatunk. De nemcsak ezek: a nyomunk hagyta sorok, életünk vonala sem egyenesek. Azonban Isten ennek dacára is meg tudja valósítani álmát: ő nem adja fel velünk kapcsolatos lelkesedését. Nemegyszer ott hoz gyümölcsöt a kegyelem, ahol azt emberi, „józan” észszel nem is gondolnánk. Kézlegyintve vagy botránkozva lemondani valakiről csak az ember szokott. Isten pedig? Számos alkalommal „reménytelen” esetek mélyéről is jót hoz elő — szándéka szerint a mi közreműködésünkkel. Isten görbe vonalakon is tud egyenesen írni. szigeti |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
