Lukács Tibor képi álmai

Kisvárdán született. Negyvenéves. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja, eredetileg építészmérnök, Szentpétervárott kapta diplomáját. Művei Szentendrén, az Artéria Galériában és Greifswaldban, a Neue Greifen Galériában láthatók. Önálló kiállításai nyíltak Mosonmagyaróváron, Nyíregyházán, Németországban, a szentendrei Péter-Pál templomban, a Biblia Múzeumban Budapesten.

Fanyar, olykor groteszk, tömör, meghökkentő, játékos — ettől egyéni a fogalmazása. Képei összefoglalások. Emblémák. Gondolkodik, úgy ábrázol. A gondolat rögeire bukkan — a redukált látvány: Sűrítmény. Blake írja: „Homokszemben világokat, / Örökkévalóságot egy órán.”

Lukács Tibor is a téridő e tömör pontját kutatja — és az „Üdvözítő” alakjában a „Nagypéntek” képi idézetében azt közli, hogy a lét testiségének minden pontja lélek, s a lélek: Létezés. Örök eszméket tár fel egyéni hangszerelésben, a látványt fölismeréssé fokozza. A megálmodott formák intellektuális játékaival próbálgatja végérvényessé alakítani a képet a tér testi-lelki együtthatóival, így válik a látvány jellé — megfellebbezhetetlenül.

Losonci Miklós

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu