Tóth Sándor
Boldog sziget
surrogva lép surrogó fű
est rigója — berki gyűrű
földből fölszálló ima
csillag pattan kötéltáncot
jár a holdvilág a fán
bujkáló csend bokor-villán
ül a flótás angyala
a szép derűnek amit a
kert osztogat
harangvirág-bondulásban
buzogányfű kopja-tarját
egyetlenegy mozdulattal
akkor ő is megjelen
tiszafának sátoralján
kavicsok kék kötőjére
ráírja a névtelent
* * *
Zsirai László
Lélekrajz
Hangszerein némák, mint homlokom.
Hogy ujjai bénák? Sajnos, tudom.
Ám tekintete így is átoson
hangtalan hangolt, hűvös húrokon.
Mozdulatlan minden, de a zene
mégiscsak eljuthat füleibe,
hiszen hite hű harmóniája:
szívéből szóló, szelíd szonáta.
|