Szellemiségében veszélyesek

Mint a szerzetes-főiskola liturgikatanára rendszeresen olvasom a Jegyzetek a liturgiáról című rovatot. A feltárt kincsek mellett egyre feltűnőbbek a szerző módszeres, olykor mérges, arrogáns kitételei a II. vatikáni zsinat liturgikus reformja ellen. A július 3-i írása címében és állításaiban is téves, az egyház szándéka ellen való.

Indoklása nevetséges: „az új liturgia, amelytől sokan a templomba járók számának emelkedését remélték, kettős vereséget szenvedett: a liturgia elveszítette belső sugárzó erejét, miközben a templomok világszerte még jobban kiürültek”. E mondat alapjában véve nem igaz és fröcsög a pesszimizmustól.

A II. vatikáni zsinat Sacrosanctum Conilium konstitúciójával hivatalosan is fémjelzett változásai és az utánuk következők nem alakították át a liturgiát, nincs új liturgia. A nemzeti nyelv használata, a századok óta rárakódott por eltávolítása, a közérthető szerkezeti, naptári, eszköz- és szövegbeli módosítások inkább helyreállításnak minősülnek és nem átalakításnak. Ez az egyházias gondolkodású liturgikus szakemberek közös véleménye még akkor is, ha bizonyos fázisai nem eléggé előkészítettek voltak, később módosításra szorultak (pl. a naptárreform).

A belső sugárzó erőről csak annyit, miért nem gondol a szerző pl. a Szentatya születésnapi, a papság jubileuma alkalmából a Szent Péter téren bemutatott liturgiájára, vagy az ifjúsági világtalálkozók miséire (több mint egymillió fiatal részvételével), vagy még nem vett részt pl. a kismarosi ciszter nővérek sugárzó, zsinati szellemű liturgiáin, nem is beszélve a katolikus iskolák és sok-sok plébánia vagy lelkiségi mozgalom felemelő eucharisztia-ünneplésén. Talán nem az elvétve tapasztalható visszásságokra kellene utalnia!

Nem igaz, hogy a templomok világszerte kiürülnek, s a tridenti forma visszaállításával többen lennének! Nemrég egy idős kuriális bíboros szorgalmazta e túlhaladott miseliturgia újbóli elismertetését (amolyan rítusként való megengedését). Az egyház előrehalad, nem óhajt visszafelé lépni! Ahol igényes, gondos, zsinat utáni liturgiát folytatnak, ott vannak részesedők (tudatosak és aktívak, ahogy a zsinat szorgalmazta).

Dobszay tanár úr cikkei, bár sok érdekes, a liturgia feltáratlan, bemutatásra méltó elemét hozták felszínre, végkövetkeztetéseiben, belőle áradó szellemiségében azonban veszélyesek. Papokat és a liturgia buzgó művelőit bizonytalaníthatnak el, vajon helyesen cselekszenek-e, amikor a reformok útján, az érvényben lévő előírásoknak megfelelően végzik a liturgiát. Ezeket a sorokat inkább az ő megerősítésükre lehetne felhasználni és nem egy burkolt lefebvre-iánus szellemiség terjesztésére!

Pákozdi István

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu