Czakó Gábor

Jelenpor

Pólától északra, a második falu Peroj, annak határában fekszik Ilona néném és Sanyi sógor telke. Ott szoktunk nyaranta sátorozni. Körül bozót és tenger. A bozótban tölgyek, mirtuszok, borókák, illatos, olajos levelű, mediterrán növények, a tengerben nyugalom. Reggel, ha lemegyek a partra — a Miatyánkkal együtt éppen fél tizednyi az út a kanyargós ösvényen oda, s a Hiszekeggyel fél tized vissza — a családon kívül mással alig találkozni. Csak két juhászkutya bukkan föl olykor, a délutáni turisták hagyatékát kutatják.

A szikláról kormorán figyeli a víztükröt, a levegőben néhány sirály nyikorog. A hatalmas víztömeg nyugszik; alszik még talán, a partra fodrozódó hullámok csak azt jelzik, hogy él, szuszog.

* * *

Szerdán egy nő bukkant föl. Északról, Barbariga felől jött a parti köveken. Jó negyvenes. Atléta-forma. Sportruha, tornacipő, sildes sapka, nyakában törülköző. Tőlem száz méterre levetkőzik, sietősen be a vízbe, két perc úszás után máris törülközik, öltözik, aztán siet tova, Póla felé. Holnapután talán Abbáziában lesz, s két hét múlva Dubrovnikba ér.

* * *

Semmi kifogásom a nudizmus ellen, hiszen a ruhám alatt magam is meztelen vagyok. Olyan, amilyen minéműségem idegenekre nem tartozik. A tengerparton délutánonként csupaszok sütkéreznek az öböl északi sziklája környékén, éppen a kedvenc bozót-lugasom előtt, amelynek árnyékában olvasgatni szoktam. Pucérságuk erőszak. Azoknak a ma divatos támadásoknak a sorába tartozik, amelyeket a személyi jogokkal szoktak indokolni: nekem így tetszik, kinek mi köze hozzá? Tegye ő is, én nem szégyellem stb. A bóvli árus kiteszi hát pultjára a rádióját és bömbölteti a dumdum zenét, Fa Jankó pedig föl s alá dübörög a kocsijával, Krisztián és Izolda a közönségnek csókolózik a buszon. Rendben volna, hogy nekik úgy tetszik, de miért rántanak be engem a saját körükbe, az ő pocsék ízlésükbe? Miért kell nekem téblábolnom az ő intim szférájukban? Mi közöm az ő hámló ülepükhöz? A kommunizmus bőséggel kecsegtetett és nyomort hozott, a liberalizmus szabadság helyett szabadosságot teremtett, ami nem egyéb kisszerű önzések szakadatlan és egyre bővülő agressziójánál.

* * *

Boldog Salamon királyunk (1063-1074) ezen a tájon kereste a bőséget és a szabadságot; Isten országát, ahol benső királyságát megvalósíthatja, s amihez nem jutott el sem a trónon, sem a dicsőségben, sem az árulásban, sem a vereségben. Minden évben ellátogatunk a sírkövéhez, a ferences rendház kerengőjébe, s a székesegyházhoz, ahol csontjait őrzik. Eredetileg az isztriai őrgrófok között nyugodott, a Szt. Kelemen templomban. A katedrális oltárát Michele Orsini pólai püspök 1457-ben szentelte föl, s egyúttal elhelyezte benne a szentek ereklyéit, köztük Salamon királyét is, amiről a Vatikáni Archívumban Obl. Et sol. 76 f.12; kS.C. 4 f. 95. jelzet alatt található adat.

Cleto Corrain, a páduai egyetem biológiai tanszékének professzora 1985-ben megvizsgálta a csontokat. Szerinte az elhunyt kb. ötvenéves, 176,6 cm-es férfi volt, Isztriában idegen típus, a korszakban különösen magasnak számító termete, nagyon hosszú és lapos feje, valamint vékony orra miatt. A leírás ráillik Salamon királyra, aki apai ágon az Árpádok vonásait, anyai oldalról — édesanyja kijevi hercegnő volt — északi jegyeket örökölt. Sírköve dísztelen kőlap, amilyen egy vezeklő remetéhez illik. Körülbelül háromnegyed-egynegyed arányban keresztben eltört. Rajta hosszában végigfutó fölirat, két sorban: Hic Reqviescit Illustrissimus Salomon / Rex Pannoniae. Az írást Rokay Péter, az Újvidéki Egyetem középkorszakosa XI-XII. századinak minősítette.

* * *

Salamonnak, krónikáink legbővebben, és legszínesebben leírt hősének volt miért vezekelnie. Unokatestvére, Árpád-házi Zsófia hercegnő, isztriai őrgrófné, befogadta őt, de Salamon a skorpiós bozót barlangját választotta, és a gyógyítást. Isten füves embere lett, levetkőzte a külső királyság valamennyi cafrangját. Kevés nálánál korszerűbb szentünk van: a nagy bűnökből való megtérés embere ő, s annak Szent István-i államférfiúi bölcsességnek a gyakorlója, miszerint nem való az ország élére az, aki maga nem szent.

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu