Ötvenöt éves az Új Ember

1945 augusztus 9-én jelent meg az Új Ember első száma. Ötvenöt esztendőt számlálhat fennállása óta a katolikus hetilap, s ez az időszak egy sajtóorgánum esetében lényegesen több, mint az ember átlagos évei a földi életben. Pintér Jenő egykori irodalomtörténetében — mely a maga idejében elsősorban páratlan anyagbőségével hívta föl magára a figyelmet — világosan nyomon követhető, hogy az egyes folyóiratok, napi- és hetilapok viszonylag milyen rövid időre tudtak fennmaradni a XX. század során. Öt és fél évtizedet a politikai és társadalmi változások, a különböző divatok virágzása s hervadása folytán alig-alig élt meg hazai sajtótermék. Ez a kétségtelen tény még értékesebbé teszi az Új Ember fennmaradását, folyamatos működését, sok-sok színt, értékes információt fölcsillantó múltját és eredményeket jelző jelenét is.

Az Új Ember katolikus szellemű, független hetilapként lépett porondra a második világháborút követő viharos esztendőkben. Létrehozásában egyháziak és világiak egyaránt közreműködtek. Nem szabad elfeledkeznünk egy azóta ritkábban hallott személyiségről: Mihalovics Zsigmond kanonokról. Szívós, kitartó munkája, diplomáciai és gyakorlati érzéke — összeforrva a lap szerkesztőivel és újságíróival: Pénzes Balduin főszerkesztővel, Ijjas Antallal, Mihelics Viddel, Rónay Györggyel, Kézai Bélával, Újlaki Andorral, Possonyi Lászlóval, Saád Bélával, Melocco Jánossal, később kiegészülve Szigeti Endrével, Kunszery Gyulával, Sinkó Ferenccel és a nemrégiben elhunyt Magyar Ferenccel — rövid idő leforgása alatt nélkülözhetetlen orgánumot teremtett a katolikus olvasók számára.

Az első évtizedet erős, kemény harc jellemezte az egyházat és a vallást alapjaiban támadó, ateista beállítottságú kommunista irányzattal szemben. Valóságos létharc volt ez a tíz-tizenegy esztendő a magyar kereszténység védelméért. Az 1956 után hét hónapra eltiltott, majd újra talpraálló Új Ember már valamivel enyhültebb viszonyok között, de még mindig eszmei konfrontációban állt a materialista és hazafiatlan kormányzatokkal. Ez sem igényelt kevesebb erőt, tudást és kitartó elkötelezettséget, mint az előző korszak.

És ha a jelenünket nézzük: a kommunizmus bukását követő úgynevezett „szabad verseny” ugyancsak nagy feladatot ró a mai katolikus szerkesztőkre, újságírókra, hogy az evangelizáció ügyét jobban, hívebben szolgálhassák, s a keresztény családok szebb és értékesebb életének valóra váltásában méltó eszmei segítséget nyújthassanak.

55 év hatalmas idő egy újság életében. Ennek elsősorban nem a terhelő súlyát érezzük, hanem a serkentő s előre vivő inspirációit, őszinte örömét és virágot termő ágait kívánjuk mai szerkesztőségi közösségünkben ápolni és tápláló gyümölccsé érlelni hazánk és egyházunk üdvére s boldogulására.

Szeghalmi Elemér

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu