Somló, a remény hegye

Történelmi egyházak és társadalmi szervezetek közös ünnepe

2000. augusztus 5-én ünnepi rendezvényt tartottak a somlóhegyi Szent István Kilátónál a magyarság összefogásának reményében. Ez alkalomból Márfi Gyula veszprémi érsek, Szebik Imre evangélikus püspök és Tislér Géza református esperes mondott beszédet. Az állam részéről Glatz Ferenc, a MTA elnöke és Harrach Péter, szociális és családügyi miniszter tartott előadást a magyar jövőképről és a családi értékek megtartó erejéről.

"A jövőben zarándokhellyé válhat"

„Hű nevelőim, Dunántúli dombok, / ti úgy öleltek, hogy nem korlátoztok, / nem fogtok rabra, amikor öleltek, / ti úgy öveztek, hogy égig emeltek.” (Illyés Gyula)

A Kisalföld peremén emelkedő vulkanikus szőlőhegy, Somló, nemcsak fenséges természeti képződmény, hanem egyben a magyar sors hallgatag jelképe is. A bazaltkúp tetején emelt monumentális kereszt és a Szent István szobor, valamint a környékbeli műemlék templomok, néprajzi gyűjtemények mind nemzeti múltunkról mesélnek. Az avatottak számára még a hegy leve sem csupán ízről és zamatról szól. Márai Sándor írja: „A somlói borban a magyar legnemesebb tulajdonságai élnek: keleti bölcsesség és nyugati műveltség...”. E bornak és e tájnak szelleme van. Az itt lakóknak pedig ez a szellem azt sugallja, hogy nem szabad elveszíteni a reményt, lesz magyar jövő. Ám ezt csak az egyes emberek, mi magunk építhetjük fel. De nem magányosan!

Az augusztus 5-én, Havas Boldogasszony ünnepén tartott rendezvény alkalmat adott arra, hogy különféle beállítottságú emberek tanúságot tegyenek párbeszéd-készségükről és a problémák nyílt feltárásával utat nyissanak a közös gondolkodás számára.

Glatz Ferenc — aki 1998-ban a hegytetőn felállított 16 méter magas kereszt felavatásakor már mondott itt beszédet, előadásában konkrét feladatokat is megfogalmazott. Az egyházaktól kérte a szolidaritás eszméjének erőteljesebb érvényesítését, a vezető politikusoktól pedig azt, hogy ne sajnálják az anyagi áldozatot a nemzeti kultúra ápolására, nehogy az Európai Unióba való belépésünk egyben identitásunk elvesztését is magával hozza. A történész reális, ugyanakkor optimista képet festett a jövő lehetőségeiről. Rávilágított a magyar lélek néhány fontos tulajdonságára, többek közt a befogadókészségre és a kíváncsiságra is, de az eltájolódás veszélye miatt fokozottan hangsúlyozta az értelmiségiek felelősségét.

Az egyházak képviselői ökumenikus szellemű beszédeikben fogalmazták meg azokat a reményeket amelyek a mindennapokban is segítik az élet kibontakozását. Tislér Géza református esperes a vasárnapról, mint a leghűségesebb ünnepről és annak megtartó erejéről beszélt. Szebik Imre evangélikus püspök utalt a furcsa jelenségre, az augusztusi ködre, mely a rendezvény délelőttjén beborította a Somló tetejét. Reményét fejezte ki, hogy nemcsak a hegy felett oszlik majd a köd, hanem a magyar szívekről is eloszlik a közömbösség fellege.

Márfi Gyula érsek az Új Ember olvasói számára elmondta, hogy ez a rendezvény azért is jelentős, mert polgári kezdeményezés révén jött létre és az ország különféle tájairól is sokan jöttek el. “A jövőben még zarándokhellyé is válhat Somló” — mondta a veszprémi érsek.

A somlói rendezvény gondolatát Fehérvári Károly, a Somlói Borvidék Hegyközségi Tanácsának Elnöke karolta fel. A szervezésben pedig Mód Miklós devecseri plébános működött közre. Igyekezetük sikerrel járt. A zord időjárás ellenére déltájban másfél ezer ember hallgatta figyelmesen Szent István király országot Szűz Máriának felajánló szavait Eperjes Károly színművész tolmácsolásában.

Körössy László

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu