Ihlető vidék, ihletett emberek

Templombúcsú Zebegényben

Az idei évben millenniumi zászlót kap az ország összes települése. Nemeskürty István kormánybiztosi irodája legtöbb helyen ünnepélyes keretek közt adja át ezeket a települések vezetőinek. A zászló az összetartozás, a felelősségvállalás szimbóluma is. Zebegény lakói, az ott üdülő, pihenő vendégek augusztus első vasárnapján ezt az együvé tartozást élhették meg, amikor a Havas Boldogasszonynak szentelt templom búcsúi miséje után átvehették a zászlót a kormánybiztos kezéből, hogy ezután még nagyobb felelősséggel éljenek az egyházért és a hazáért. A szentmisét Beer Miklós esztergom-budapesti segédpüspök és a település plébánosa, Kapás László mutatta be.

A millenniumi és a cserkész zászlót Beer Miklós püspök áldja meg

A búcsú minden templom kiemelt ünnepe, mely a millenniumi évben különös hangsúlyt kap. Az pedig, hogy egy falucska, melynek alig ezerkétszáz lakosa van fogadhatja azt a püspököt, aki apró gyermekkorától ott élt, aki ahhoz a településhez köti hivatásának születését, minden gyermekkori emlékét, s hogy a polgármester a megszentelt zászlót viheti el hivatalába —, példaértékű.

Egész napos programmal készült a község erre az eseményre. A Zebegényi Színistúdió növendékei műsort adtak az ünnepélyes zászlóátadás után, Kautzky Ervin színművész verset mondott, a helyi cserkészetet és a település templomait bemutató kiállítás nyílt a templomban, melyet Beer Miklós püspök nyitott meg, s Bőzsöny Ferenc, a Magyar Rádió nyugalmazott főmunkatársa működött közre. Délután a Petőfi téri iskolában a Szőnyi István Általános Iskola diákjainak képzőművészeti kiállítása nyílt, melyen műsor is elhangzott, a Szőnyi úti iskolában Múltidéző zebegényi történetek címmel műsort adott a Sonnenblumen Hagyományőrző Kör. Megemlékezés volt a Sziklakápolnában, hangverseny a katolikus templomban a zebegényi fiatalok és barátaik előadásában.

Mikor Beer Miklós a délelőtti szentmisére érkezett, zsúfolásig telt templom várta. Hazajött, s az „otthoniak” várták. Nagyon várták. Volt, aki püspökszentelése óta nem találkozott még vele. Egykori osztálytársai, barátai lesték pillantását, hogy egy kedves biccentéssel jelezzék, a búcsúi ünnep idén különösen fontos számukra.

El vagyok kényezteve — kezdte beszédét a főpásztor. Az Úristen megadta nekem, hogy a Börzsöny lábainál, Zebegényben lehettem gyermek. Itt szerezhettem első barátaimat. Itt lehettem ministráns, itt hallhattam meg Isten hívó szavát. Itt, Kós Károly csodálatos templomában mondhattam első misémet. Zebegényben élhettem meg Mária kegyelmét, ahol a templom és annak hívei az Ő oltalmába lettek ajánlva, mint Róma egyik főtemploma, a Santa Maria Maggiore... De elkényeztetett az Úristen mindannyiunkat — folytatta Beer Miklós, hiszen ki merte volna gondolni, hogy Szent Istvánt, az ő Máriának felajánlott országát 2000-ben szabadon, orosz megszállás nélkül ünnepelhetjük majd, diktatúra nélkül, s hogy Krisztus születésének kétezredik évfordulóján büszkén, egyenes gerinccel állhatunk, hálaadással, új reménnyel szívünkben.

Beer Miklós a szentmise után az Új Ember olvasóinak külön is elmondta, milyen fontos számára Zebegény, annak légköre, ahol felnőtt, s kiemelte papjait, akik hivatásának megszületésében segítségére voltak. Szusztor Istvánról beszélt, aki első hittanára volt, majd Vajda Józsefről, aki szigorú egyéniségével is hatással volt rá, s aki illegális cserkésztáborokba vitte őt az ötvenes években, illetve Liska Zoltánról, aki derűs szívével hatott rá. Megemlítette Dékány Vilmos püspököt is, aki számtalanszor segítette útján, s aki halála előtt még püspökszentelés előtti lelkigyakorlatára is felkészítette őt.

Kapás László plébánossal a település híveiről beszélgettünk. Arról, hogy az egykor csak svábok lakta faluban húsz éve szolgálja a híveket, akik nem a különféle kegyességi órákon vesznek részt legszívesebben, de templomba járó, komoly katolikusok. Olyanok, akik örülnek a templomban kapott lelki töltekezésnek, hogy a cserkészet jól működik a faluban, melynek egyik ékes példája, hogy milyen sokan jöttek el, nemcsak a millenniumi, hanem a cserkészzászlót megáldó püspöki szentmisére.

Nemeskürty István kormánybiztosnak a zászlóátadás előtti beszéde történelmi viszszatekintés volt, melynek központjában — a Mária kegyelmébe ajánlott templom falai között — Mária és Magyarország történelmi kapcsolata állt. Emlékeztetett, hogy Szent István halála előtt a Boldogaszony oltalmába ajánlotta az országot, szólt arról, hogy első verses nyelvemlékünk a Mária-siralom... Végigvezette történelmünkben Mária szerepét, eljutva Trianonig, egészen az azt követő katasztrófáig, amikor elfordultunk tőle, s mint mondta, Mária oltalmazó keze nem ért az ország fölé. — Szimbolikus értékű — mondta a kormánybiztos —, hogy az orosz megszállók parancsára Trianon után az országban elsőként épült templom — mely Mária nevét viselte —, a Regnum Marianum — porig lett rombolva. Most új lehetőséget, vissza nem térő alkalmat kaptunk a kegyelmek újabb kiesdésére, s erre is figyelmeztet a zászló — szólt Nemeskürty István kormánybiztos millenniumi figyelmeztetése.

Zebegény ünnepén találkozott, beszélgetett egymással „őslakos” és „csak” nyaraló, barát, szomszéd és ismerős. Tudósok, művészek, tanárok, akik közül sokan előbb-utóbb végleg szeretnének kiköltözni Zebegénybe. Élt, pezsgett, ünnepelt a falu. Kétezer évet, Millenniumot, Havas Boldogasszonyt — a templom búcsúját, s a település papját, az innen származó új püspököt.

Bókay László

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu