Az örmények Velencéje

A Szent Márk teret védő oroszlánok mellől jól látható, szabályos négyszögletűnek tűnő sziget vonja magára a Velencében sétáló ember figyelmét. A szigeten templomtorony magasodik: az ott a San Lazzaro örmény kolostor, múzeum és könyvtár titokzatos világa.

1182-ben Velence leprabetegeinek börtöne volt, ahol ma is elevenen él a négyszáz évvel később élt Anton Surian örmény csodadoktor emléke, aki saját készítésű italaival és tablettáival eredményesen gyógyított sok-sok pestises beteget. A XVIII-XIX. században több tucat mechitharista szerzetes szorgos munkával alakította ki az örmény kulturális központot, amely ma kilenc páter földi paradicsoma. A szigetre nincs menetrendszerű hajójárat, de ha valaki mégis odatéved, azt szívesen fogadják. A bejárat közelében az angol költő, Byron látogatására emlékeztető tábla hirdeti a "velencei lagúna pupillájának" becézett sziget építészeti harmóniáját, a leírhatatlan békét, a történelmi értékek és a modern élet találkozásának összhangját.

Hogy kerültek ide örmények a hófödte Ararát lábától? Az örmény nép nyugalmas életének 1375-ben a mamelukok vetettek véget. Ezzel kezdődött a szétszóródás: Erdélytől Franciaországon át Hollandiáig, Szíriáig, Libanonig saját kolostorokkal, hospiciákkal, templomokkal, kulturális és művészeti tevékenységgel - de kolóniákban, diaszpórában.

Az örmény kultúra nyugati elterjedésének egyik kiindulópontja éppen a Velencében 1512-ben alapított nyomda lett, melyet továbbiak követtek Rómában, Milánóban, Firenzében. A történelem "örmény humanizmusról" beszél, oly erős volt irodalmi tevékenységük. Már a lateráni zsinat is 646-ban határozatot hozott egy Máriának és Szent Andrásnak szentelt római örmény kolostor létrehozásáról. Számtalan örmény kollégium virágzott Itália-szerte a XVIII. században. Az örmények Velencével való kapcsolata pedig már a város alapító okiratában is helyet kapott, és benne a San Teodoro-, a Szent Márk tér közeli San Geminiano e Mena- és a Santa Croce- templomok, ez utóbbi a Calle di Armeni utcában áll, egy átfogó felújítás után, 1982-ben örmény keresztény rítus szerint nyitotta meg újra kapuit. A Szent György-sziget temploma az örmény temető helyén épült.

A Serenissima egyik legrégibb okmányában olvasható a következő megjegyzés: "A nagy tekintélyű örmény baráti nemzet kereskedőinek köszönhető államunk jóléte!"

1715-ben egy Mechithar nevű szerzetes tizenkilenc örmény páterrel együtt menedéket kért a Serenissimától. Két évvel később már tulajdonuknak mondhatták San Lazzaro szigetét, mely a velencei örmény nyomdák és tudományos kollégiumok (napjainkban is működnek a Ca `Zenobio és Ca`Pesaro palotákban) centruma lett. Röviddel később, XI. Kelemen pápa engedélyezte a mechitharistarend megalapítását. Amikor Napóleon a kolostorok bezárásáról rendelkezett, San Lazzaro a béke és hit oázisaként tudományos tevékenységet is folytatott: latin és olasz nyelvű klasszikusok (Dante, Leopardi, Manzoni, Tasso és mások) műveit fordították és jelentették meg ó- és újörmény nyelven, és tanítottak is. A szigeten alapított szemináriumot, valamint a fent említett paloták örmény líceumait (továbbá Párizs, Isztambul, Buenos Aires és más helyen alapított iskoláikat) számtalan országból érkező örmény fiatal látogatja. Nem könnyű felvételt nyerni: legalább három élő idegen nyelv ismerete alapkövetelmény. Érthető, miért is kapta a rend a "Mechithar, a nevelő" ragadványnevet.

A sziget temploma és kolostora ma tekintélyes képgyűjteményt, archeológiai kincseket, több mint 150 ezer kötetnyi örmény és más nyelvű könyvritkaságot és 4500 örmény kéziratot őriz. Az 1789-ben alapított kiadó (és virágkorában harminchat nyelven működő nyomda) kéziratkonzerválással foglalkozó részlege ma is működik a XIV. századból származó kacskar, azaz örmény kereszt által védelmezett refugiumban. Az 1400-ban alapított templom refektóriumának falát Pietro Novelli freskója, az Utolsó vacsora díszíti. Az örmény ötvösművészet remekei, ezüstkötésű kéziratok, kézzel írt kódexek, porcelán- és képgyűjtemény jelentős adalékai a velencei kultúrának. Ma már csak kilenc szerzetes él és folytatja a tudományos munkát a szigeten, társaik a Campanile árnyékában alusszák örök álmukat.

Az örmény kultúra virágkorát idézi a felirat a Szent Márk-székesegyház bejárati oszlopain, a San Salvador- templomban Caterina Cornaro sírfeliratán, a San Marco legendás hírű lófiguráinak emlékében, melyeket I. Tiridates örmény király ajándékozott Nérónak. Alishan történész-költő szavainak őrzői ők, miszerint: "Ki merné állítani, hogy Velence dicsősége és ezzel együtt az örményeké ne tartana örökké?!"

Reviczky Katalin

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu