Mikor nem szabad engedelmeskedni?

Sérülnek alapvető emberi jogaink

Az idén lesz hatvan éve, hogy az ENSZ 1948. december 10-én kihirdette az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, amelyet II. János Pál pápa "valódi mérföldkőnek" minősített "az emberiség erkölcsi haladásának útján".

A katolikus egyház részéről XXIII. János pápa nagyszabású körlevelében, a Pacem in terris kezdetű enciklikájában (1963) kapott visszhangot a tizenöt évvel korábbi deklaráció. János pápa alapvető fontosságú megállapítása, hogy a társadalom rendje "erkölcsi természetű"; olyan rend tehát, "amely az igazságon alapul, az igazságosság szellemében; olyan rend, melyet a szeretet éltet és egészít ki".

A történelem sok olyan harcról számol be, amelyet népek, nemzetek vívtak természetes jogaik elismeréséért különféle elnyomó hatalmak vagy hódító erők ellen. Az abszolutisztikus újkori állammal szemben az egyén védelmét, az államhatalom korlátozását két úton biztosították: az emberi jogok révén, valamint a törvény előtti egyenlőség útján.

Az emberi jogok velünk született alapjogok. A személy méltóságán alapulnak. Feladatuk, hogy ellenőrizzék a jogalkotást, hogy ezzel segítsék a közösségben élő emberi személy kibontakozását.

Az alapvető emberi jogok az Istentől eredő természeti törvényen alapulnak, mely minden pozitív (ember alkotta) törvényt megelőz. Semmiféle emberi törvény nem kerülhet konfliktusba a természettörvény előírásaival. Ha olyan törvényt hoznak, amely ellentétes a természettörvénynyel, akkor ez érvénytelen és igazságtalan, és nem szabad neki engedelmeskedni. Igaz ez a mai Magyarországon is!

A hatalom birtokosainak minden körülmények között tiszteletben kell tartaniuk az ember természetes jogait, hiszen azok nem emberi alkotások. A természetes jogok megsértése súlyos "szerződésszegés" a polgáraival társadalmi szerződést kötött hatalom részéről, ami jogossá teszi a polgárok ellenállását is. Így éljünk a közvetlen demokrácia, azaz a népszavazás adta lehetőségekkel.

A jog nem fizikai erőből ered, és az erősebb nem nyomhatja el jogosan a gyengébbet. A jognak ez a lényegi vonása jut kifejezésre a szellemes angol mondásban (Might is not right): "A hatalom még nem jog."

Az egyes emberi jogok többféle "generációját" különböztetik meg. Eszerint a jogok kialakulásának első időszakában az egyes nemzeti alkotmányok szinte kizárólag a polgári és politikai jogokat tartalmazták. Ezeket nevezték klasszikus jogoknak, vagy az emberi jogok első generációjának.

A XX. század közepétől a jogok katalógusa kiegészült a gazdasági, szociális és kulturális jogokkal, melyeket második generációs jogokként szokás emlegetni. Legújabban pedig az emberi jogok harmadik generációjáról beszélünk. Ilyenek a békéhez, az egészséges környezethez való jogok. (Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy VI. Pál pápa negyven éve, 1968. január 1-jétől a béke világnapjává nyilvánította újév napját, melynek alkalmából a pápák jelentős üzeneteket fogalmaznak meg a világ népeihez.)

Folytatva az emberi jogok fejlődésének állomásait, jelentős az 1984-ben elfogadott "Deklaráció a népeknek a békéhez való jogáról". Kiemelkedő jelentőségű továbbá az 1990. évi, úgynevezett Párizsi Charta. A jogok kinyilvánítása azonban önmagában elégtelen, fontos, hogy azoknak érvényt lehessen szerezni. Ezért is különösen jelentős, hogy 1960-ban meghozta első döntését az Emberi Jogok Európai Bírósága is.

Az emberi jogok érvényesülése nemcsak az államok kereteiben meglévő gazdasági, társadalmi kérdések rendezésétől függ, hanem globális világproblémák megoldását igényli. Az emberi jogoknak fontos összegzését adja II. János Pál pápa Centesimus annus kezdetű körlevele, kiemelve "az élethez való jogot, amelynek szerves részét képezi az a jog, hogy a magzat a foganás után anyja méhében növekedjék; továbbá a jogot ahhoz, hogy ki-ki meg nem bontott családi kötelékben és személyisége fejlődéséhez kedvező környezetben éljen, valamint a jogot, hogy az igazság keresése és megismerése által szabadságát és értelmi képességét éretté formálja; a jogot ahhoz, hogy részt vegyen a föld javait hasznosító munkában, és szabadon alapítson családot, és - nemiségét felelősséggel gyakorolva - elfogadja s felnevelje gyermekeit. Ezeknek a jogoknak bizonyos értelemben a vallásszabadság a forrása és az összegzője; a vallásszabadságot pedig jognak fogjuk fel arra, hogy az ember saját hite igazsága szerint és személyisége transzcendentális méltóságának megfelelően éljen". (CA 47).

Az emberek alapvető jogai - álláspontunk szerint - sérülnek hazánkban. Ezt mutatja a munkanélküliek magas száma, az elszegényedés növekedése, de főként a nemzet akaratával szemben meghozott törvények, vagy a polgárok elleni erőszakos karhatalmi cselekmények.

Alapvető s egyben alkotmányos jogainkért kiállni nemcsak lehetőség, hanem kötelesség is.

Farkas Péter

szociológus

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu