Az Olvasó írja

Ünnepek utáni hangok

Általában vezetés közben hallgatom a rádiót. Most örömömre a Mária Rádió szólalt meg, nem mindig és mindenütt tudom fogni. Ajándék lett az örömcseppek gyűjtögetése, ahogyan ennek az adónak az - immár mondhatom - közösséggé formálódó hallgatósága evangelizált engem útközben, azzal, hogy az ünnepek bensőségét megosztotta. Igen. Benedek pápa Spe salvi kezdetű körlevele akkor válik életté, ha az élet apró és nagyobb örömeinél megmelengetjük a magunk és egymás szívét, ha megosztjuk egymással ebben a didergő világban az emberi jóság megtapasztalt morzsáit, s azokat az ötleteket is, hogyan lehet mindennapi eszközökkel örömet szerezni másoknak.

S amilyen szeszélyes a kocsiban az önálló életet élő, öntevékenyen sávváltó rádió, egyszerre nagy hangerővel nyomta el valamelyik kereskedelmi adó harsánysága az öröm és a hála hangjait. Profi harsánysággal vallatta a betelefonálókat a riporter, miért olyan elviselhetetlen az ünnep, a karácsony, miért kell félni tőle, ki hogyan "esik túl" rajta.

Egy pillanatra, megvallom, engem is eluralt az e világ harsogó reménytelensége. Reményemet veszélyeztette, hogy a reménytelenség vírusait szórják szét a rádió hullámain, s bosszantott, hogy kéretlenül betör hozzám, fertőzéssel fenyeget.

Aztán rádöbbentem: a felgyújtott betlehemek, a szemkápráztatóan kivilágított, rideg üzletsorok, a fényes papírokkal díszített fenyőfák együtt sem kezdhetik ki a reményemet, sőt, éppen arra döbbentettek rá, hogy egyedül az értem és mindannyiunkért megtestesült-meghalt és feltámadott Jézus az ember egyetlen reménye.

Sztrilich Ágnes

(Szociális Testvérek Társasága)

Imádságos böjt

A Magyarország szegényeiért című cikk kapcsán szeretném mondani, hogy a Szűzanya már többször, több helyen kérte tőlünk a szerdai és pénteki böjtöt, kenyéren és vízen, amely természetesen csak "imádságosan", Jézusba kapaszkodva lehet hatékony.

Templomunkban az oltárkép a jeruzsálemi "Cönákulum" termét ábrázolja, középen Mária, s körben az apostolok állhatatosan imádkoznak, közben látni a Szentlélek lángnyelvekben való kiáradását.

Úgy gondolom, minden magyar hívő - aki megteheti - bekapcsolódhatna az atyáknak eme kezdeményezésébe, és folytathatnánk a heti kétnapos, imádságos böjtöt engesztelésül a magyarság bűneiért: az abortuszokért, istenkáromlásokért, hűtlenségeinkért.

Jézus megmondta tanítványainak: "Mindamellett ezt a fajtát nem lehet másképpen kiűzni, csak imádsággal és böjttel." (Mt 17,21)

Akkor válhatunk engesztelő, imádkozó és emelkedő nemzetté, ha ez a lelkület elterjed a magyarság körében.

K. József

Aldebrő

Családi ökumené

A múlt század harmincas éveiben - vagyis az én gyerekkorom idején - még nem beszéltek ökumenizmusról, a keresztények egysége nem volt még magas egyházi vezetők szintjére emelt prgram, mégis létezett. Például nálunk a családban. Édesanyám katolikus volt, mi, a négy gyerek szintén, édesapám református. Szüleim között nagy volt az egyetértés, még a vallásos nevelésünk ügyében is. Édesapámnál senki sem szorgalmazta jobban, hogy időben elinduljunk a vasárnapi misére, és ünnep előtt mindig gyónjunk és áldozzunk is. Ő maga rendszeresen ott volt a református istentiszteleten, egy évben egyszer minket is magával vitt, hogy megismerjük az ő vallását. És nem múlt el ünnep, hogy otthon ne olvasott volna nekünk a bibliájából. Hogy mi volt ennek a békének az oka? Talán az, hogy ők ketten szerették és tisztelték egymást. És az Istent, akit ha kissé másként, de mindketten hittek és imádtak. A keresztények e békétlenkedései láttán mindig arra gondolok, hogy valami ott hiányzik: a tisztelet, a szeretet vagy a hit.

Koller Ferencné

Eger

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu