|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
A sérült is teljes ember Menedéket nyújtó közösségek: a Bárka és a Hit és Fény Január 18. és 20. között meglátogatja a magyarországi Bárka, illetve Hit és Fény közösséget az alapító, Jean Vanier. A vele való találkozás és konferencia megerősíti a közösségek életét, s remélhetőleg egyre többeket indít arra, hogy maguk is felszálljanak a Bárkára. Nem vagyunk mindnyájan arra hivatottak, hogy rendkívüli dolgokat hajtsunk végre, arra azonban igen, hogy nagyon egyszerű, hétköznapi munkát végezzünk, rendkívüli szeretettel - jelentette ki egy alkalommal az egykori francia tengerésztiszt, Kanada korábbi főkormányzójának fia, Jean Vanier. A nyolc boldogság szellemében hívta életre 1964-ben egy franciaországi faluban az első Bárka közösséget. Egy állami intézetből házába fogadott két értelmi fogyatékos férfit. A Bárka a megmenekülés, a fennmaradás és a szerető gondoskodás szimbóluma lett szerte a világon. "A Bárka szó hallatán mindenkinek Noé története jut eszébe: közösségünk szerte a világon valóban oltalmat ad sérült emberek számára - mondja Csernyák Péter, a magyarországi Bárka közösség vezetője. - Otthont, ahol kiteljesedhetnek, s ahol bizalom és hűség határozza meg mindennapi életüket. Azért vagyunk a Bárka közösségben, hogy életteret biztosítsunk olyan értelmi fogyatékos emberek számára, akik soha nem érezték a családi fészek melegét. Tisztában vagyunk azzal, hogy nem mindenkit tudunk befogadni. A Bárka nem egyedüli megoldás, hanem jel, hogy figyeljünk a sérült emberek szívének ajándékaira, szépségére. Ahhoz, hogy a társadalom megváltozzék, a gyengék és szegények befogadásán kell fáradoznunk. A Bárkában az erősek és gyengék kiegészítik egymást, együtt élik meg a hétköznapokat." A Bárka lelkiségi mozgalom Magyarországon 1991-ben indult útjára, amikor a Draskóczy Ildikó vezetésével civil szervezetként megalakult közösség elsőként hozott létre teljesen új ellátási formát biztosító lakóotthoni elhelyezést felnőtt korú, középsúlyosan, súlyosan, illetve halmozottan sérült fiatalok számára. Jelenleg két lakóotthont működtetnek, valamint nappali ellátást és foglalkozást biztosítanak a Dunaharasztiban és annak környékén családokban élő, értelmileg sérült fiatalok számára. A közösség hétköznapi életét az ünnepek, a közös imák és lelkigyakorlatok gazdagítják. A helyi katolikus és protestáns közösségekbe felekezeti elkötelezettségük szerint kapcsolódnak be - az indulástól kezdve ökumenikus alapon - a Bárka tagjai. A Bárka Kézműves Műhelyben 1993 óta a sérült emberek fejlesztő foglalkoztatása folyik: a kreativitást, az egyéni fejlődést helyezik előtérbe a bedolgozó jellegű, sokszor alacsony szintű munkával szemben. Négy esztendeje az itt készült termékek megjelennek az országos népi-iparművészeti vásárokon is: a Művészetek Völgyében, a Mesterségek Ünnepén a budai Várban, illetve a karácsonyi vásáron. A Bárka jel a világban, amely létével hirdeti: a sérült ember élete érték - vallja Jean Vanier. A lelkiségi mozgalom ezért fontosnak tartja a közvélemény formálását: a sérült embert fogadják el teljes értékűnek. Szorosan kapcsolódik hozzájuk a Hit és Fény közösség, amely 1971-ben született Lourdes-ban, amikor Jean Vanier tizenkétezer sérült fiatal részvételével vezetett oda zarándoklatot, válaszként az értelmi fogyatékos gyerekek és szüleik szorongására és magányára. Jean Vanier mellett alapítója Marie-Hélene Mathieu gyógypedagógus. A Hit és Fény napjainkban 72 országban 1310 közösséget számlál. A húsz-harminc fős közösség sajátossága, hogy bennük a sérültek, a szülők és a segítők lehetőleg azonos arányban vegyenek részt. Ez három olyan "pontot" jelent, amely egymást segítve és erősítve alkot biztos "tartószerkezetet". Ennek lelki alapját az adja meg, hogy együtt haladnak Krisztus útján. Csernyák Péter mondja: "Sokszor találkozom olyan családdal, amelyben sérült gyermekeket nevelnek. Elpanaszolják fájdalmaikat. Olyankor úgy érzem, egy ilyen család élete maga a Golgota. Akkor el kell döntenem, hová állok. Pilátussal együtt mosom kezeimet, rájuk hagyom gondjaikat, vagy katonaként teljesítem a nekem kiszabott feladatokat, vagy éppen a csúfolódó tömeghez csapódom, amely fájdalmat okoz a kiszolgáltatottnak? Vagy Jánossal tartok, aki Mária mellett állva igent mond az életre, a szeretetre? Ott vagyok-e az édeanyák mellett, akik - amikor megfogant fogyatékos gyermekük - szintén igent mondtak az életre, és azóta napról napra vállalják vele a közös életet?" Elmer István
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|