Hang-sorok

Puccini és a "globalizmus"

Telt házat és szereplőváltást jeleztek a Madama Butterfly plakátjain a Művészetek Palotájában. Napokkal korábban kiderült, hogy Karine Babajanian és Giuseppe Giacomini helyett Cso-cso-szant a krakkói születésű Barbara Dobrzanska, Pinkertont pedig a szerb Zoran Todorovich énekli a félig szcenírozott hangversenytermi előadásban. A Puccini-évhez kötődő első jelentős hazai produkció kiegyensúlyozott zenei színvonalát nem befolyásolta, hogy időközben a lengyel "beugrót" is utolérte az influenza. Dobrzanska vállalja a fellépést. Telt lírai szopránján nem érződik az indiszpozíció, csak némi óvatos visszafogottság. Modorosságoktól mentes játékkal ábrázolja az odaadó és hűséges japán asszonykát. A spinto tenorok nemzetközi "másodvonalába" tartozó Todorovich ideális partner az amerikai tengerésztiszt, a felelőtlen "ösztönlény" szerepében. Nyersen, olykor forszírozva énekel, de megmutatja, hogy nagy színpadokon edződött művész. Wiedemann Bernadett minden tekintetben kiváló Suzukija mellett a világjáró Roberto Servile figurában szimpatikus, hangilag viszont halvány Sharpless konzul, baritonja erőtlen és maszatos.

Az Operaház ének- és zenekarát Pier Giorgio Morandi vezényli. Nem túl drámai interpretáció, ellentmondásos: "latinosan analizáló". A lassú tempók feltárják Puccini partitúrájának kimeríthetetlen gazdagságát. Sokszor hallott mű, mindig újuló az ámulat: honnan a szerző "színről színre látásának" képessége? Hogy képes valaki ilyen pontosan ábrázolni a szemnek láthatatlant, a lényegtelennek látszó részletben a teljességet? Miféle érzékenység ez? Nincs válasz. Aprólékosan kidolgozott a szövegkönyv; gyengédséget, kifinomultságot tükröz a zenei lélekrajz. Impresszionista színgazdagság, állandó vibrálás: hangulatok, illatok, fülledt napnyugta, csillagfényes éjszaka, madárdalos reggel - megrázó áldozathozatal...

A "cselekménytelen" zenedrámát Káel Csaba egyszerű eszközökkel, fény- és videotechnikát alkalmazva állítja színpadra. A szereplők jelmezben; a pódium közepén lépcsős emelvény, a mobilfalu házat két fehér paraván szimbolizálja, melyekre klasszikus japán vízfestmények, fametszetek, táj- és zsánerképek sorát vetítik. Az operát záró robbanó fortissimóhoz a Hirosimát és Nagaszakit sújtó amerikai atomcsapás fekete-fehér filmfelvétele társul. Erőltetett asszociáció... Vagy mégsem az?

Pallós

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu