 |
 |
 |
 |
2008.01.20
|
Ingyenes
műsorújság- melléklettel! |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
LITURGIA A kenyértöréstől a szentmiséig (XXXIV. rész) Róma megszentelője A liturgiatörténet egyik kiemelkedő alakja Nagy Szent Leó pápa (440-461). Pápasága olyan korszakra esik, amikorra a barbár seregek folyamatos fenyegetése, illetve a birodalom központjának keletre tolódása miatt Nyugaton lényegében a pápaság maradt az egyedül elismert tekintély.
A város élén a pápa áll, aki magát a Krisztusnak engedelmeskedő Péter apostol utódjának tekinti. Leó pápa uralkodásának idején a római szék tekintélye elérte a csúcspontját, ő pedig fáradhatatlanul munkálkodott azon, hogy a liturgia a város életének szíve, középpontja lehessen. Még III. Szixtusz pápa diakónusaként a szépséges lateráni bazilika mellett álló keresztelőkápolna befejezését szorgalmazta, melynek felszentelési ünnepét az apostolfejedelmek, Péter és Pál vértanúságának napjára tette. Az épület feliratának tanúsága szerint e keresztelőkápolna az egész világ számára az egy Lélekben és az egyetlen hitben történő újjászületés forrását jelenti. Egyik beszédében Krisztus fogantatását és a keresztény ember újjászületését ekképpen hasonlítja össze: Krisztus ugyanazt az életadó erőt adta a víznek, amit az Atya Szűz Máriának: a Magasságbeli ereje és a Szentlélek megárnyékozása által egy új, isteni élet forrásává tette. Róma életében az ötödik században egyre nagyobb szerepet kapnak a liturgikus év ünnepei. Nem sokkal ezelőtt még a húsvét ünnepe volt a liturgikus élet szinte egyetlen hangsúlyos pontja, mely a keresztségi megvilágosodás fényét árasztotta az év vasár- és hétköznapjaira. A születés vagy a mennybemenetel ünnepét ugyan eddig is megülték már a hívek, de igazi jelentőségüket ebben az időben kapják meg. A lelkipásztoroknak még jó ideig harcolniuk kellett a pogány szokásokkal és beidegződésekkel. Leó is kénytelen inteni hallgatóságát, nehogy a régi tévedésbe visszaesvén a pogányok módján ülje meg karácsony ünnepét. Beszédeiben gyakran használja a hodie (ma) kifejezést, jelezvén, hogy az üdvtörténet liturgiában ünnepelt eseményei nem a múlthoz tartoznak, hanem a Lélek működése folytán a jelenben is ható, eleven isteni valóságokat jelentenek. A császári Róma helyén egy új, keresztény Róma van kialakulóban. Romulus és Remus helyét, úgymond, átvette Szent Péter és Szent Pál: általuk elérkezett az evangélium Rómához, a régi tévedések tanítójához. Immáron új erők formálják a nagy múltú város életét. Káposztássy Béla
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
