Nagy idők tanúja volt

Negyven éve halt meg Shvoy Lajos püspök

"Nagy idők nagy tanúja volt" - mondta Shvoy Lajos püspök 2002-ben kiadott önéletrajzi írásának megjelenésekor Mózessy Gergely püspöki levéltáros. A főpap megélte Székesfehérvár háború előtti, látványos fejlődését, a II. világháború borzalmait, a székváros pusztulását, az ország újjáépítésének reménytkeltő éveit, az egyházmegyéjét is érintő német kitelepítési hullámot, a kommunista diktatúra létrejöttét, kiépülését, melynek markáns ellenfele volt.

A XX. század kétségkívül meghatározó egyéniségének nagy hatású papi szolgálatára még ma is sokan emlékeznek. Prohászka Ottokár esztergomi növendékpapja volt, majd a székesfehérvári püspökségben méltó utódja lett. A Regnum Marianum első - templomépítő - plébánosaként és a cserkészet elveinek magyarországi terjesztőjeként országosan ismert lelkipásztor 1927-ben vetteát az egyházmegyét, melyet néhány hónap híján negyvenegy esztendeig kormányozott.

Székesfehérvár tizenhatodikpüspöke mai szemmel nézve is haladó gondolkodású főpap volt. Erős kézzel látott neki az egyházi uradalmak reformjának, hogy anyagilag megrokkant egyházmegyéjét a gazdasági világválság ellenére is talpra állítsa. A harmincas éveknagyszabású művelődéspolitikusa volt: bámulatos léptékű értékmentő munkát folytatott egyházmegyéjében. A rendkívül értékes püspöki és szemináriumi könyvtárakat katalogizáltatta, a levéltár anyagát rendszereztette. Értékmenő munkájának leglátványosabb eredménye az Egyházmegyei Múzeum 1938. október 13-i megnyitása lett. Állandó tárlat nyílt, mely magas színvonalon reprezentálta az egész egyházmegye hitéletét a liturgia tárgyi emlékeiben.

1937 nyarán a püspöki kar megbízásából hosszú missziós utat tett az Egyesült Államokban. A Szent László Társulat elnökeként a magyar ajkú lelkészségeket látogatta végig, népszerűsítve a budapesti Eucharisztikus Kongresszust.

Megértette a sajtó jelentőségét is. Lapja, amelyet Székesfehérváron megindít, hamarosan kiszorítja a vallási közönyt hirdető helyi liberális lapot.

A liturgia előírásai iránti nagy tiszteletéértmár a háború előtti években úgy ismerték, mint "a liturgia püspöke".Jóval a II. vatikáni zsinat előtt szorgalmazta és meg is valósította a hívek aktív részvételét a szentmisén és a liturgiában.

A lelkek igazi pásztora volt. Püspökként is plébánosi egyszerűséggel fordult hívei felé. Egyházmegyéjében, a legeldugottabb falvakba, filiákba is maga ment bérmálni. Kormányzása alatt másfélszeresére nőtt a plébániák és lelkészségek, megduplázódott az esperesi kerületek száma. Papjainak, kispapjainak is atyja lett. Az ActioCatholicamozgalmat - melynek lényege a hívők és a papság együttműködése a társadalmi feladatok megoldásában - komolyan gondolta. A laikusokat bevonta az egyházközségek életébe, a KALOT és a KALÁSZ egyesületei virágoztak egyházmegyéjében. Az első KALOT népfőiskolát is a székesfehérvári püspökség területén, Érden állították fel. Regnumi éveitől kezdve szeretettel foglalkozott a fiatalokkal. Ifjúsági egyesületeken keresztül képzelte el valláserkölcsi nevelésüket.

1944 decemberében kezdődött meg Székesfehérvár többhónapos ostroma. A háború nehéz esztendeiben, székvárosa és egyházmegyéje több hónapra vált frontterületté. A lélek és a szív embere-ahogy utóda, Kisberk Imre püspök jellemezte - megnyitotta a menekülő családok előtt a püspöki palota pincéjét, hogy védelmet nyújtson nekik az állandó tüzérségi bombázások ellen. Az első bombatámadás után járta a leégett és romokban heverő várost, látogatta a szenvedőket, ő temette az első megholtakat. A nehéz időkben fokozottabb imára és vezeklésre hívta fel híveit, engesztelési napokat tartott, amelyeken főként az isteni Gondviselésbe vetett gyermeki bizalomról és hitről beszélt.

A háborús veszélyben szorosabb kapcsolat alakult ki a Dunántúl püspökei - Mindszenty József, Shvoy Lajos, Apor Vilmos és a pannonhalmi Kelemen Krizosztom főapát - között. Memorandumban kérték Szálasit, ne vesse oda a visszavonulási harcok martalékának a Dunántúlt, a magyar haza utolsó darabját. A megtorlás hamarosan bekövetkezett: a nyilasok letartóztatták, 1945-ben elhurcolták, Sopronban raboskodott Mindszenty Józseffel együtt.

Amikor a fogságból visszatért, a romokból kellett új életet fakasztania. Egyházmegyéjének számtalan templomát kifosztották, súlyosan megrongálták. A virágzó egyházközségi, közösségi, kulturális, szerzetesi élet - az alkotóerejét kora előrehaladtával sem veszítő püspök - szeme láttára semmisült meg. A gyors újjáépítéshez is ő adott erőt.

A fennhatósága alá tartozó római katolikus egyházközségek több mint egyharmadát közvetlenül érintette a magyarországi német lakosság kitelepítéséről határozó kormányrendelet. Levelet írt William S. Key vezérőrnagyhoz, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság amerikai képviselőjéhez, melyben feltárta a rendelet igazságtalanságait, és összegezte jogtalanságait.

A kiépülő diktatúra szorításábanlátnia kellett, hogy a lelkipásztorkodás területei a papság minden igyekezete ellenére fokozatosan csökkentek. Személye ennek ellenére egész életén át a lélek s a szív természetfölötti erényeit és értékeit tükrözte vissza. Hittel vitte Jézus elé erőtlen egyházát.

Emlékezetes a Boldogaszszony éve (1947-1948), amikor főpaptársaival együtt számos zarándoklaton részt vett. Felejthetetlen volt a bodajki Mária-nap 1948. szeptember 25-26-án, amikor több tízezer zarándok érkezett félszáz faluból. Mindszenty bíboros mutatta be a szentmisét, és ő mondta a szentbeszédet - pontosan három hónappal letartóztatása előtt.

A püspöki kar azon részéhez tartozott, amely az ateista kommunizmus markáns ellenfelének számított. A hatalom bosszúja ezért üldözte: levélcenzúrával, munkatársai száműzésével lehetetlenítették el püspöki aulájának működését, 1951-ben. - A Grősz-per előkészítésének idején - néhány hétre maga is házi őrizetbe került, még aranymiséjét is e méltatlan körülmények között ünnepelhette. Bármennyire szeretett volna, nem vehetett részt a II. vatikáni zsinaton: nem kapott útlevelet.

Végezetül - most, amikor a lourdes-i jelenések 150. évfordulójára emlékezünk - ki kell emelnünk a Szűzanya iránti nagy tiszteletét. Már püspöki jelmondatában is hozzá fordult: "Fiadat kérd, máriás családokért." Nagy öröm volt számára, hogy az alsószentivánitemplomban - amelyet a Világ Királynőjének akart szentelni - a plébános buzgósága révén a Fatimai Szűzanya szobrának hiteles másolatát szentelhette meg. A leiriai püspök ajándéka 1950 augusztusában érkezett a plébániára. Azóta is oda járnak hívek zarándoklatra.

Shvoy püspököt 1968-ban, 88 éves korában érte a halál. Spányi Antal püspök január 21-én a székesfehérvári székesegyházban szentmise keretében emlékezik meg püspökelődjéről, halálának negyvenedik évfordulóján.

M. G. - B. P. K.

Fotó: Lerner

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu